Reggel felkeltem, és belenéztem a tükörbe... Csak annyit erről, hogy azt a látványt senkinek sem kívánom. A szemeim, ahogy tippeltem feldagadtak, a hajamat elaludtam és az arcomon volt egy csík mivel a naplómon aludtam el. Gyorsan felpattantam és próbáltam magamat valahogyan rendbe szedni. Szerencsére volt elég időm mivel korán kelő vagyok. Felvettem az ünneplőmet-még jó, hogy nem egyen ünneplő van az új sulimban, a régi iskolámban az volt és mit ne mondjak senki sem festett benne túl fényesen-ami egy fehér ujjatlan topból állt-amin volt egy fekete szalag masniba kötve a derekánál-fekete garbóval és szoknyával, amit Anya erőltetett rám mondván, hogy annyival azért csak meg kell tisztelni az iskolát, hogy nem farmerben megyek... Ha ő mondja.
Az öltözködéssel meg is volnék, maradt a hajam és az arcom... Ez már kicsit nehezebb ügy lesz... A hajamat szoros copfba fogtam össze, hogy ne látszódjon, hogy éjszaka ráfeküdtem és khöm, maradt benne egy kisebb gubanc. Tíz perc vacakolás után meglett a végeredmény, hát nem lett túl mesés, de azért szörnyűnek sem lehet nevezni.
Ezután következett az arcom, nem sminkelem magam csak akkor ha úgy nézek ki, mint akit megkínoztak vagy ha buliba megyek és sajnos most az előző volt érvényes. Kiszedtem a fiókomból az alapozómat és kinyomtam belőle egy kicsit a tenyeremre, ekkor valami fura bűz megcsapta az orromat-az alapozó szaga volt-,de nem izgatott túlzottan. Elkezdtem szétkenni az arcomon, aztán belenéztem a tükörbe és úgy néztem ki, mint aki belefejelt egy vajas kenyérebe. Az alapozó nem alkalmazkodott a bőröm színéhez még csak bele sem tudtam masszírozni a bőrömbe. Egyre hevesebben kezdtem el dörzsölni és egyre gázabbul kezdtem el ki nézni. A végén már nem úgy néztem ki, mint aki belefejelt valamibe. Most már úgy néztem ki mint aki az arcán vedlik-phhhuuj. És ekkor ébredtem rá, hogy tegnap láttam, hogy a húgaim valamit ügyködtek a sminkes cuccaimmal-persze amikor megláttam őket azonnal kikergettem mindkettőt a szobámból, de most jöttem rá, hogy sajnos akkor már késő volt. Olyan ideges lettem, hogy gyorsan lefutottam a lépcsőn és berontottam a szobájukba.
Az öltözködéssel meg is volnék, maradt a hajam és az arcom... Ez már kicsit nehezebb ügy lesz... A hajamat szoros copfba fogtam össze, hogy ne látszódjon, hogy éjszaka ráfeküdtem és khöm, maradt benne egy kisebb gubanc. Tíz perc vacakolás után meglett a végeredmény, hát nem lett túl mesés, de azért szörnyűnek sem lehet nevezni.
Ezután következett az arcom, nem sminkelem magam csak akkor ha úgy nézek ki, mint akit megkínoztak vagy ha buliba megyek és sajnos most az előző volt érvényes. Kiszedtem a fiókomból az alapozómat és kinyomtam belőle egy kicsit a tenyeremre, ekkor valami fura bűz megcsapta az orromat-az alapozó szaga volt-,de nem izgatott túlzottan. Elkezdtem szétkenni az arcomon, aztán belenéztem a tükörbe és úgy néztem ki, mint aki belefejelt egy vajas kenyérebe. Az alapozó nem alkalmazkodott a bőröm színéhez még csak bele sem tudtam masszírozni a bőrömbe. Egyre hevesebben kezdtem el dörzsölni és egyre gázabbul kezdtem el ki nézni. A végén már nem úgy néztem ki, mint aki belefejelt valamibe. Most már úgy néztem ki mint aki az arcán vedlik-phhhuuj. És ekkor ébredtem rá, hogy tegnap láttam, hogy a húgaim valamit ügyködtek a sminkes cuccaimmal-persze amikor megláttam őket azonnal kikergettem mindkettőt a szobámból, de most jöttem rá, hogy sajnos akkor már késő volt. Olyan ideges lettem, hogy gyorsan lefutottam a lépcsőn és berontottam a szobájukba.
- Mit csináltatok az alapozómmal ti hülyék?- ordibáltam rájuk. Erre nem válaszoltak semmit csak nézték az arcomat és tíz másodperc után a padlón fetrengtek a röhögéstől... Aztán én is elkezdtem röhögni ahogy belenéztem a tükrükbe és láttam a fejemet, ami annyira vörös lett az idegességtől... Remek most már nem csak úgy nézek ki, mint aki vedlik... Most már úgy nézek ki, mint aki leégett és vedlik.
-Folyékony ragasztót meg festéket kevertünk az alapozódba- mondta Anna az egyik ikerhúgom, visszafojtva a nevetését.
-De úgy emlékszem, hogy még tettünk bele kutyakakit is, nem Anna?- kérdezte Evelin a másik ikerhúgom. Megint röhögésben törtek ki, mire rájuk csaptam az ajtót és gyorsan visszaszaladtam a szobámba, hogy rendbe szedjem magamat az évnyitóra. Amúgy Anna és Evelin ugyan olyanok-ezt a külsejükre is, és a belső tulajdonságaikra is értem. Csak a hangjuk alapján tudom megkülönböztetni őket, meg talán az alapján, hogy Evelin kb. két centivel magasabb Annánál. Amúgy ugyanolyan a szőke és hullámos hajuk-amit bevallom irigylek egy kicsit tőlük, mivel nekem szimplán csak barna és egyenes hajam van...-ugyanolyan szép élénk zöld szemük van-amik csak úgy ragyognak ha újabb ötletek jutnak eszükbe hogyan tudnák kiborítani a nővérüket...- majdnem ugyanolyan a stílusok a ruhákat illetően és a legidegesítőbb, hogy ugyan olyan ördögi mind a kettő :P. Miután megtudtam, hogy az alapozómnak annyi, ezáltal annak is, hogy normális arcot varázsoljak magamnak, nehézkesen, de sikerült leszednem azt a maszlagot az arcomról amit a két @&#!? csinált. Az arcomat addig dörzsöltem míg ki nem vörösödött a bőröm bár ez már nem számított végül is nem is nézett ki olyan rosszul, szerintem teljesen olyan volt mintha egy kis pirosítót raktam volna magamra. Aztán jöttek a végső simítások; fülbevaló, nyaklánc stb. Az egész előkészület mindössze, csekély egy óra volt. Mikor leértem a földszintre a húgaim már az új iskolájukban voltak-Apu vitte el őket autóval, ezért nekem egyedül kellett mennem, gyalog. Az útvonalat tudtam mivel amikor ideköltöztünk bejártam az egész környéket. Nyolc perc múlva már oda is értem a sulihoz, az iskola környékén gyerekek tolongtak kisebb csoportokban, ünneplőruhában. Az ünnepségig még volt húsz perc, én addig megkerestem a termemet, amikor megtaláltam rajtam kívül még öt ember volt bent, ami pont az osztály fele-mivel ez egy elit suli, ezért egy osztályban csak tíz gyerek volt. Bementem a terembe. Mindenkinek bemutatkoztam és elfoglaltam egy helyet.
Körbenéztem Bella, Dominik és Daisy-ha jól emlékszem a nevükre-néztek valamit Dominik telefonján. Bella és Daisy stílusa teljesen megegyezett, ha jól gondolom legjobb barátnők. Daisynek szőke haja volt, ki volt bontva és oldalra volt fésülve a frufruja. Bella haja ugyanilyen volt csak világos barna változatban. Mindkettőjük fekete farmerben volt fekete converse cipőben és egy fehér blúz volt rajtuk, az öltözékükben csak annyi volt a különbség, hogy Daisy rövid fekete nadrágot vett fel Bella pedig hosszút. Már most irigylem őket, mert mindkettőjüknek csillogó élénk kék szemük van-nekem sötét barna szemem van, szinte már fekete és mellettük szörnyen bénának éreztem magam. Én amúgy titokban mindig is arra vágytam, hogy szép, ragyogó kék szemem legyen és hullámos, szőke hajam.Na, de hagyjuk, az a hajó már elúszott. Dominik elég lazán nézett ki egy koptatott farmer volt rajta, meg még egy kinyújtott póló és egy dzseki. A másik két ember két különböző sarokban volt a lány zenét hallgatott a fiú pedig csak bambult-vagy nyitott szemmel aludt ki tudja... Nekik már el is felejtettem a nevüket-éljen a szuper emlékezőképességem...
Két választásom volt; vagy unatkozom míg el nem kezdődik az évzáró vagy oda megyek Dominikékhoz és elkezdek megismerkedni velük. Megindultam feléjük, amikor valaki belépett az ajtón. Egy pillanatra mindenki felnézett és végig mérte a belépő alakot. A befelé jövő fiú egy...egy...egy nem is tudom mi volt. Ha tippelnem kéne én egy félistenre tippelnék *.*! Amint megláttam valami végig borzongott rajtam vagy bennem vagy nem is tudom, hogy hol. Valami melegség, valami ismeretlen érzés, valami jó és boldog. A gyomrom összeszorult és egy percre a lélegzetem is elállt. Az ismeretlen köszönt egy szimpla ,,hello"-val és ledobta magát a... A mellettem lévő padba *.*. El sem hiszem.
Visszamentem a helyemre leültem a padom tetejére, és felé fordultam. Egy kicsit nézegettem. Fejét a padra tette a kezével pedig a lábain kezdett el dobolni. A kar izmai még az inge alatt is nagyon szépen kirajzolódtak. Haja sötétbarna volt és tökéletesen volt beállítva. Amikor már beteltem a látvánnyal- miről beszélek ezzel a látvánnyal nem lehet betelni-vagyis amikor már úgy éreztem, hogy a pulzusom kezd visszaállni a helyére. Megszólítottam:
Körbenéztem Bella, Dominik és Daisy-ha jól emlékszem a nevükre-néztek valamit Dominik telefonján. Bella és Daisy stílusa teljesen megegyezett, ha jól gondolom legjobb barátnők. Daisynek szőke haja volt, ki volt bontva és oldalra volt fésülve a frufruja. Bella haja ugyanilyen volt csak világos barna változatban. Mindkettőjük fekete farmerben volt fekete converse cipőben és egy fehér blúz volt rajtuk, az öltözékükben csak annyi volt a különbség, hogy Daisy rövid fekete nadrágot vett fel Bella pedig hosszút. Már most irigylem őket, mert mindkettőjüknek csillogó élénk kék szemük van-nekem sötét barna szemem van, szinte már fekete és mellettük szörnyen bénának éreztem magam. Én amúgy titokban mindig is arra vágytam, hogy szép, ragyogó kék szemem legyen és hullámos, szőke hajam.Na, de hagyjuk, az a hajó már elúszott. Dominik elég lazán nézett ki egy koptatott farmer volt rajta, meg még egy kinyújtott póló és egy dzseki. A másik két ember két különböző sarokban volt a lány zenét hallgatott a fiú pedig csak bambult-vagy nyitott szemmel aludt ki tudja... Nekik már el is felejtettem a nevüket-éljen a szuper emlékezőképességem...
Két választásom volt; vagy unatkozom míg el nem kezdődik az évzáró vagy oda megyek Dominikékhoz és elkezdek megismerkedni velük. Megindultam feléjük, amikor valaki belépett az ajtón. Egy pillanatra mindenki felnézett és végig mérte a belépő alakot. A befelé jövő fiú egy...egy...egy nem is tudom mi volt. Ha tippelnem kéne én egy félistenre tippelnék *.*! Amint megláttam valami végig borzongott rajtam vagy bennem vagy nem is tudom, hogy hol. Valami melegség, valami ismeretlen érzés, valami jó és boldog. A gyomrom összeszorult és egy percre a lélegzetem is elállt. Az ismeretlen köszönt egy szimpla ,,hello"-val és ledobta magát a... A mellettem lévő padba *.*. El sem hiszem.
Visszamentem a helyemre leültem a padom tetejére, és felé fordultam. Egy kicsit nézegettem. Fejét a padra tette a kezével pedig a lábain kezdett el dobolni. A kar izmai még az inge alatt is nagyon szépen kirajzolódtak. Haja sötétbarna volt és tökéletesen volt beállítva. Amikor már beteltem a látvánnyal- miről beszélek ezzel a látvánnyal nem lehet betelni-vagyis amikor már úgy éreztem, hogy a pulzusom kezd visszaállni a helyére. Megszólítottam:
-Mi a neved?-kérdeztem-Én Viktória vagyok, de nem nagyon szeretem, ha így hívnak. Csak a szüleim szoktak így hívni, és ők is csak akkor amikor mérgesek rám.
A fiú kérdőn nézett rám-a szeme gyönyörű kék volt. Na jó ez hülyén hangzik, de szebb volt, mint Daisyé vagy Belláé-mintha csak azt várná, hogy folytassam amit szeretnék vele közleni, de ennyi. Én csak ennyit szerettem volna, hogy Viktória a nevem és, hogy nem szeretem, ha így hívn... Jaaaa! mikor rájöttem miről van szó és kiült az arcomra az az arckifejezésem hogy ,, ja már értem mire vársz", egyszerre nevettük el magunkat.
-Ja, bocsi. Amúgy mindenki csak Torinak hív.
-Értem. Tök jó, jól hangzik. Engem Dávidnak hívnak, és szintén csak a szüleim hívnak így és szintén csak akkor ha mérgesek rám-mondta mosolyogva-huuu, az a mosoly gyönyörű volt, szerintem gyakorolta a tükör előtt vagy nem tudom, hogy hogyan sikeredhetett ilyen tökéletesre...- Amúgy Dave néven váltam híressé...-és ezt akkor még azt hittem csak viccből mondja.
Tizenöt perc múlva elkezdődött az évnyitó addig volt időm mindenkit megismernem egy kicsit.
Az új iskolámnak az évnyitója volt az első dolog, amiben össze tudtam hasonlítani a régi iskolámmal, mivel mindkét iskolának az ünnepsége: dögunalom!
Mikor befejeződött minden osztály elindult a termébe.
Az én osztályom a 1./c felirattal ellátott terembe nyomult. Már nagyon izgultam, hogy jó fej osztályfőnököt kapunk-e. Szerencsére az imáim nem találtak süket fülekre és beváltak. Az osztálytermünkbe egy huszonöt év körüli nő lépett be. Középhosszú fekete haja van és barna színű szeme. Kedvesen elcsendesítette az osztályt. Tartott egy rövid beszédet.
-Na! Most pedig maradt még húsz perc a kicsöngetésig. Választhattok a felsoroltak közül; vagy játszunk vagy csöndben, de akkor viszont tényleg nagyon csöndben elfoglaljátok magatokat valamivel.- mondta Kovács Nóra tanárnő.
Erre a kijelentésre mindenki egyszerre üvöltötte be-a kulturáltabbak kivételével-, hogy a játékot választja.
-Vegyetek elő egy lapot, és írjátok rá a neveteket-kérte az ofőnk-Mindegy milyet, de ha lehet ne úgy nézzen ki, mint amit egy kutya hátsófeléből rángattak ki...
Mindenki előkotorászott valahonnan egy lapot, és ráírta a nevét.
- Az a feladatotok, hogy írjátok fel a lapra, hogy mi az a dolog, amit eltávolítanátok a házatokból vagy beraknátok a házatokba, de nem lehet, mert nem engedik meg a körülmények, vagy a szüleitek. Maximum hármat írhattok. Kérek indoklást is, ha lehet. A játéknak, az a lényege, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, mert azáltal, hogy ismerjük egymást, egy jobb osztályközösséget hozunk létre. A feladatra adok három percet, ha lehet értelmes válaszokat írjatok le!
Mindenki lefirkantotta a válaszát és beadta a lapját. A tanárnő elkezdte felolvasni a válaszokat. Ja, és ahogy mindenki előre gondolta, többé-kevésbé születtek értelmes válaszok.
-Khöm- köszörülte meg a torkát Kovács tanárnő- Benedek Tímea válasza: Én egy kis boldogságot vinnék a világba. Indoklás: Azért a világba, mert önzőség lenne hacsak a saját házamba szeretnék boldogságot rakni. Ez szép Timi. A feladatot kicsit félre értelmezted, de azért köszönjük. Ezek alapján azt tudtuk meg rólad, hogy egy nagylelkű és jószívű lány vagy.
Timi tényleg az. Bár csak pár percet beszéltem vele mégis éreztem, hogy nagyon pozitív kisugárzása van és szereti megnevettetni az embereket. Én máris kedvelem :). Timi mögöttem ül. Ránéztem és rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott. Timinek amúgy már a kinézetéről is leró, hogy vidám lány, és a szép zöld szeméből is csak úgy sugárzik a boldogság. Vörös hajába egy művirágot tűzött, ha jól láttam mind a hat füllyukába békejeles fülbevalót tett. Az öltözete, pedig elég lenge volt és színes. Szerintem ő az osztály hippije.
Utána következett Molnár Daisy és Molnár Bella, akik unokatestvérek. Most, hogy jobban megnézem őket nem is értem, hogy miért nem jöttem rá, hogy rokonok. Nagyon hasonlítanak. Ők mindketten azt írták a lapra, hogy tökéletes a házuk. Nem tudom, hogy ezt egoizmusból írták vagy, csak azért mert elégedettek az életükkel, de a tanév alatt biztos jobban meg tudom majd ismerni őket.
Aztán jött a bambulós fiú-akinek megint elfelejtettem a nevét-arrrgh. Ő azt írta, hogy a szüleit rakná ki, mert hát nem az a kedvenc tevékenysége, hogy egy házban éljen velük. És még azt írta, hogy helyettük rakna a házába egy szakácsot meg egy takarítónőt. Öööö. Oké. Ekkor a bambulós fiú- remélem azért egyszer megjegyzem a nevét- írva (?) kifutott a teremből. A tanárnő pedig utánament. Na, hát ettől mindenkinek elment a kedve a ,,játéktól". Mondjuk nem mintha, nekem annyira tettszett volna.
A régi sulimban is voltak ilyen "ismerkedős" és "osztályközösség építő" játékok. Félév után már annyira meguntuk, hogy győzködnünk kellett a tanárt arról, hogy mindenki szeret mindenkit és, hogy már ennél jobb osztályközösséget, ha akarnánk sem tudnánk felépíteni.
Miután kicsengettek, jött még három osztályfőnöki óra, amin mindenki csendben elfoglalta magát.
Amikor kicsöngettek csak annyit vettem észre, hogy két perc után a mellettem ülő embert vagy tizenöt idősebb diák rohamozza meg. Gyorsan lepacsizott és elhúzott velük. Aha. Szóval nem viccelt amikor azt mondta, hogy Dave néven vált ,,híressé".
Amúgy az évnyitón is folyton SMS-ekkel rohamozták meg, de akkor még abban a hitben éltem, hogy az anyukája meg az apukája küldd neki ilyen sok SMS-t. Persze... Biztosan az anyukája küldte.
Elindultam haza felé, aztán észrevettem, hogy az a lány akivel még egy szót sem váltottam-és az évnyitó előtt és után is folyton csak zenét hallgatott-, ugyanarra indult, mint amerre én. Ha jól emlékszem Krisztinek hívják. Elkezdtem kiabálni, hogy Kriszti várj meg, de ugyanúgy ment tovább. Gondoltam megint bent van a fülhallgatója a fülében. Gyorsan utolértem, és észrevettem, hogy nincs is a fülhallgató a fülében.
- Kriszti amikor kiáltottam neked miért nem voltál hajlandó megfordulni?- kérdeztem idegesen, mivel szerintem ez nem túl tisztességes, hogy lefutok miatta ötven métert egy huzamban ő meg még csak arra se méltat, hogy megforduljon amikor a nevét kiabálom! (Na jó nem mintha az az ötven méter olyan soknak számítana, de akkor is)
- Ja, bocsi nem tudtam, hogy nekem kiabáltad-mondta nevetve.-Amúgy szia! A nevem Soós Kincső- hangsúlyozta ki (az igazi nevét). Nekem meg csak úgy égett az arcom, de gondolom ezt ő is észre vette mivel megkérdezte, hogy rosszul vagyok-e. Erre én törtem ki nevetésben.
-Nem, csak így nézek ki, amikor totál leégetem magam egy ismeretlen előtt... Amúgy a nevem Viktória, de hívj csak Torinak.
Hazafelé menet tök jól elbeszélgettünk, és kiderült, hogy csak két házzal lakik arrébb. Hétvégére kaptam is tőle egy meghívást magához. Huuu azt hiszem már szereztem is egy új barátot :)).
Este még gyorsan ránéztem a facebookomra. Kaptam három felkérést -Timitől, Bellától és Daisytól. Én pedig bejelöltem, Dominikot és Kincsőt. Ahhoz persze nem volt elég bátorságom, hogy Davet is bejelöljem, de ahhoz viszont igen, hogy megnézzem a profilját. Megnéztem az üzenőfalát és folyamatosan jöttek rá az új kiírások- mint pl.: jó vagy tesóóóó, akkor holnap, xDDD síroook rajtad xd, sok sikert hozzá :pp úgy se fog menni, stb...
Amikor eléggé átnéztem az üzifalát megnéztem a képeit, mármint csak azt az egy darab képet amit föl rakott; profilnak-szerencsére nyilvánosan volt ki rakva. És mit láttam? Ott volt Ő. A szeme gyönyörűen csillogott és átölelt egy lányt. El sem hiszem!!! Amúgy a lánynak kék szeme volt és szőke, hullámos haja. Ez milyen már? Na, persze ilyen is csak velem történhet meg. Azt hiszem rám fér egy kiadós alvás, a híres Dave után.
Az új iskolámnak az évnyitója volt az első dolog, amiben össze tudtam hasonlítani a régi iskolámmal, mivel mindkét iskolának az ünnepsége: dögunalom!
Mikor befejeződött minden osztály elindult a termébe.
Az én osztályom a 1./c felirattal ellátott terembe nyomult. Már nagyon izgultam, hogy jó fej osztályfőnököt kapunk-e. Szerencsére az imáim nem találtak süket fülekre és beváltak. Az osztálytermünkbe egy huszonöt év körüli nő lépett be. Középhosszú fekete haja van és barna színű szeme. Kedvesen elcsendesítette az osztályt. Tartott egy rövid beszédet.
-Na! Most pedig maradt még húsz perc a kicsöngetésig. Választhattok a felsoroltak közül; vagy játszunk vagy csöndben, de akkor viszont tényleg nagyon csöndben elfoglaljátok magatokat valamivel.- mondta Kovács Nóra tanárnő.
Erre a kijelentésre mindenki egyszerre üvöltötte be-a kulturáltabbak kivételével-, hogy a játékot választja.
-Vegyetek elő egy lapot, és írjátok rá a neveteket-kérte az ofőnk-Mindegy milyet, de ha lehet ne úgy nézzen ki, mint amit egy kutya hátsófeléből rángattak ki...
Mindenki előkotorászott valahonnan egy lapot, és ráírta a nevét.
- Az a feladatotok, hogy írjátok fel a lapra, hogy mi az a dolog, amit eltávolítanátok a házatokból vagy beraknátok a házatokba, de nem lehet, mert nem engedik meg a körülmények, vagy a szüleitek. Maximum hármat írhattok. Kérek indoklást is, ha lehet. A játéknak, az a lényege, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, mert azáltal, hogy ismerjük egymást, egy jobb osztályközösséget hozunk létre. A feladatra adok három percet, ha lehet értelmes válaszokat írjatok le!
Mindenki lefirkantotta a válaszát és beadta a lapját. A tanárnő elkezdte felolvasni a válaszokat. Ja, és ahogy mindenki előre gondolta, többé-kevésbé születtek értelmes válaszok.
-Khöm- köszörülte meg a torkát Kovács tanárnő- Benedek Tímea válasza: Én egy kis boldogságot vinnék a világba. Indoklás: Azért a világba, mert önzőség lenne hacsak a saját házamba szeretnék boldogságot rakni. Ez szép Timi. A feladatot kicsit félre értelmezted, de azért köszönjük. Ezek alapján azt tudtuk meg rólad, hogy egy nagylelkű és jószívű lány vagy.
Timi tényleg az. Bár csak pár percet beszéltem vele mégis éreztem, hogy nagyon pozitív kisugárzása van és szereti megnevettetni az embereket. Én máris kedvelem :). Timi mögöttem ül. Ránéztem és rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott. Timinek amúgy már a kinézetéről is leró, hogy vidám lány, és a szép zöld szeméből is csak úgy sugárzik a boldogság. Vörös hajába egy művirágot tűzött, ha jól láttam mind a hat füllyukába békejeles fülbevalót tett. Az öltözete, pedig elég lenge volt és színes. Szerintem ő az osztály hippije.
Utána következett Molnár Daisy és Molnár Bella, akik unokatestvérek. Most, hogy jobban megnézem őket nem is értem, hogy miért nem jöttem rá, hogy rokonok. Nagyon hasonlítanak. Ők mindketten azt írták a lapra, hogy tökéletes a házuk. Nem tudom, hogy ezt egoizmusból írták vagy, csak azért mert elégedettek az életükkel, de a tanév alatt biztos jobban meg tudom majd ismerni őket.
Aztán jött a bambulós fiú-akinek megint elfelejtettem a nevét-arrrgh. Ő azt írta, hogy a szüleit rakná ki, mert hát nem az a kedvenc tevékenysége, hogy egy házban éljen velük. És még azt írta, hogy helyettük rakna a házába egy szakácsot meg egy takarítónőt. Öööö. Oké. Ekkor a bambulós fiú- remélem azért egyszer megjegyzem a nevét- írva (?) kifutott a teremből. A tanárnő pedig utánament. Na, hát ettől mindenkinek elment a kedve a ,,játéktól". Mondjuk nem mintha, nekem annyira tettszett volna.
A régi sulimban is voltak ilyen "ismerkedős" és "osztályközösség építő" játékok. Félév után már annyira meguntuk, hogy győzködnünk kellett a tanárt arról, hogy mindenki szeret mindenkit és, hogy már ennél jobb osztályközösséget, ha akarnánk sem tudnánk felépíteni.
Miután kicsengettek, jött még három osztályfőnöki óra, amin mindenki csendben elfoglalta magát.
Amikor kicsöngettek csak annyit vettem észre, hogy két perc után a mellettem ülő embert vagy tizenöt idősebb diák rohamozza meg. Gyorsan lepacsizott és elhúzott velük. Aha. Szóval nem viccelt amikor azt mondta, hogy Dave néven vált ,,híressé".
Amúgy az évnyitón is folyton SMS-ekkel rohamozták meg, de akkor még abban a hitben éltem, hogy az anyukája meg az apukája küldd neki ilyen sok SMS-t. Persze... Biztosan az anyukája küldte.
Elindultam haza felé, aztán észrevettem, hogy az a lány akivel még egy szót sem váltottam-és az évnyitó előtt és után is folyton csak zenét hallgatott-, ugyanarra indult, mint amerre én. Ha jól emlékszem Krisztinek hívják. Elkezdtem kiabálni, hogy Kriszti várj meg, de ugyanúgy ment tovább. Gondoltam megint bent van a fülhallgatója a fülében. Gyorsan utolértem, és észrevettem, hogy nincs is a fülhallgató a fülében.
- Kriszti amikor kiáltottam neked miért nem voltál hajlandó megfordulni?- kérdeztem idegesen, mivel szerintem ez nem túl tisztességes, hogy lefutok miatta ötven métert egy huzamban ő meg még csak arra se méltat, hogy megforduljon amikor a nevét kiabálom! (Na jó nem mintha az az ötven méter olyan soknak számítana, de akkor is)
- Ja, bocsi nem tudtam, hogy nekem kiabáltad-mondta nevetve.-Amúgy szia! A nevem Soós Kincső- hangsúlyozta ki (az igazi nevét). Nekem meg csak úgy égett az arcom, de gondolom ezt ő is észre vette mivel megkérdezte, hogy rosszul vagyok-e. Erre én törtem ki nevetésben.
-Nem, csak így nézek ki, amikor totál leégetem magam egy ismeretlen előtt... Amúgy a nevem Viktória, de hívj csak Torinak.
Hazafelé menet tök jól elbeszélgettünk, és kiderült, hogy csak két házzal lakik arrébb. Hétvégére kaptam is tőle egy meghívást magához. Huuu azt hiszem már szereztem is egy új barátot :)).
Este még gyorsan ránéztem a facebookomra. Kaptam három felkérést -Timitől, Bellától és Daisytól. Én pedig bejelöltem, Dominikot és Kincsőt. Ahhoz persze nem volt elég bátorságom, hogy Davet is bejelöljem, de ahhoz viszont igen, hogy megnézzem a profilját. Megnéztem az üzenőfalát és folyamatosan jöttek rá az új kiírások- mint pl.: jó vagy tesóóóó, akkor holnap, xDDD síroook rajtad xd, sok sikert hozzá :pp úgy se fog menni, stb...
Amikor eléggé átnéztem az üzifalát megnéztem a képeit, mármint csak azt az egy darab képet amit föl rakott; profilnak-szerencsére nyilvánosan volt ki rakva. És mit láttam? Ott volt Ő. A szeme gyönyörűen csillogott és átölelt egy lányt. El sem hiszem!!! Amúgy a lánynak kék szeme volt és szőke, hullámos haja. Ez milyen már? Na, persze ilyen is csak velem történhet meg. Azt hiszem rám fér egy kiadós alvás, a híres Dave után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése