2013. július 31.

10.rész

Szeptember 23., kedd
Persze nem tett túl jót az, hogy tegnap kint álltam az esőben vagy fél óráig, ezért ma el is kaptam, valami betegséget és egész héten kimaradok a suliból... Nem mintha most sok kedvem lenne bemenni a tanórákra. Dave tegnap hívott párszor, de persze nem vettem fel neki. Nem akartam, hogy előálljon valami kamuval, hogy ki volt az a lány aki ölelgette. 
Délután átjött Timi és Kincső.
-Nagyon hiányoztál ma a suliból. Ezen a héten akkor nem fogsz jönni?-kezdte Timi és átölelt.
-Te is hiányoztál és nem, sajnos egész hétre kiírtak.
-Na itt vannak a házik meg minden. Most pedig kérem a részleteket-mondta mivel tegnap telefonáltunk és elmondtam neki, hogy szakítani fogok Davevel és, hogy személyesen majd elmesélem a részleteket.
-Tegnap elmentünk Kincsővel fagyizni-Ekkor bevillant az a kép amikor azt a lányt ölelgette és egy könnycsepp szaladt ki a szememből.
-Jajj mi a baj ennyire súlyos? Ne sírj. Majd úgyis megoldjátok és kibékültök nem igaz?
-Hát ami azt illeti ezt sosem fogom megbocsátani Davenek-szipogtam.
Mikor kezdtem megnyugodni elmeséltem Timinek, hogy mi történt.
-Ez szörnyű! Szerintem csak félreértettél valamit Tori! Dave sosem tenne ilyet. Nem lehet, hogy csak nagyon jóban van azzal a lánnyal?
-Nem. Jó azt még megértem, ha ölelget egy lányt, de ha puszilgatja is akkor az biztos több, mint barátság...Nem gondolod Timi?
-Nem...Nem gondolom. Az egyszer száz, hogy nem csalna meg vagy csapna be!
-Pedig megtette akármilyen hihetetlen is.
-Jól van na. Ne vitatkozzunk ezen. Majd úgy is ki fog derülni, hogy mi történt.
Timi sietősen ránézett az órájára.
-De most mennem kell mert a húgomnak ma van a táncversenye. Na sziaaa és minél hamarabb gyógyulj meg és először kérdezd meg Davet is, hogy mi történt aztán dönts arról, hogy szakítasz e vele vagy nem.
És küldött még felém egy puszit :)):. Ezután még beszélgettem Kincsővel és ő is hazament.
Olyan jó, hogy nekem ilyen igaz barátnőim vannak. Sosem akarom őket elveszíteni és nem is fogom.
Miután végleg egyedül maradtam felmentem a közösségire. Kaptam is pár jobbulás üzit meg hasonlókat.
Kiléptem és rá öt percre kopogtak. Ekkor Dave lépett be az ajtón. A szívem dobbant egy nagyot én meg rögtön alvást imitáltam. Nem tudom miért csináltam ezt, csak úgy jött... Ösztönösen.
Leült az ágyam szélére és meg cirógatta a hajamat. Annyira jól esett-még úgyis, hogy tudom, hogy csal a hátam mögött :(.
-Szeretlek.-suttogta.
Ekkor elállt a lélegzetem. Ezt még sose mondta nekem. És mégis most miért mondta ezt. Lehet, hogy tényleg így gondolja hiszen ő nem tud róla, hogy én hallottam. Lehet, hogy azt a másik lányt nem is szereti?! Lehet, hogy... Á hagyjuk is. Nem érdekel ha engem szeret és azt a másik lányt nem. Akkor is úgy kezelt mintha csak egy játék lennék. Mintha egyszerre lehetne több lánnyal is és váltogathatja őket vagy mit tudom én! Nem érdekel mit érez én végeztem vele. Én nem leszek hülye, nem dőlök be neki... Már nem!
Még ott ült mellettem pár percig majd elment... Én meg sírva fakadtam. Hát igen, ilyen az élet: egyszer édes és boldog, egyszer pedig keserű és szomorú.

9.rész

Szeptember 22., hétfő
Az előző hetem viszonylag unalmas volt, de a mai napom bár ne lett volna ennyire eseménydús...
Reggel minden ugyanúgy kezdődött, mint szokott. Az iskola is ugyanolyan volt, mint szokott lenni. Aztán jött a délután.
Délutánra azt beszéltük meg Kincsővel, hogy átmegyek hozzá tanulni és így is történt. Tanultunk kb. egy egész órát mivel ezen a héten majdnem minden napra van egy beígért röpdolgozatunk... Szóval miután befejeztük a tanulást elmentünk fagyizni.
Mikor végeztünk felálltunk és hirtelen megpillantottam Davet ahogy ott állt a fagyizó melletti buszmegállóban (, de ő nem vett észre mivel háttal állt nekem.) Még néztem pár pillanatig-mivel azon filóztam, hogy odamenjek e hozzá vagy inkább kísérjem haza Kincsőt-,de ekkor megérkezett a 173-as busz, amiből kiszállt egy gyönyörű lány aki úgy nézett ki, mint valami menő rocksztár csajszi... Barna haja volt szőke, rózsaszín és még ezer más színű melírral díszítve. A napfényben megcsillant a szemöldök és az orrpiercingje és az öltözete is nagyon menőn nézett ki-egy szaggatott rövid farmernadrág és egy has fölé érő neon színű póló volt rajta. Szóval kiszállt és amikor meglátta Davet egyből a nyakába ugrott-arrrgh!!! Szorosan átölelte és elkezdte összevissza puszilgatni... 
Ekkor...Ekkor valami eltört bennem... Szét esett apró darabjaira...Elszaladtam. 
Hogy tehette ezt velem?! Mégis, hogy volt képes becsapni és elhitetni velem, hogy ugyanannyira szeret, mint én őt, hogy ő is ugyanúgy érzi azt a borzongató kellemes melegséget, amit én amikor csak hozzám ér! Utálom, utálom és utálom!!! Vagyis...Ez a legaggasztóbb az egészben-ááááá-,hogy nem tudom utálni és még ez után is csak ő jár a fejemben. Csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak felébrednék ebből a rémálomból...A nyakába ugorhassak és megcsókolhassam... De nem tehetem! Nem lehetek ilyen szánalmas. Szedd össze magad Tori! Szedd össze magad!!!
Kincső a nyomomba eredt. Elkezdtem bőgni ő meg kérdőn nézett rám mivel nem látta azt a jelenetet amit én...Amikor egy kicsit kezdtem lenyugodni elmeséltem neki, hogy Dave ott állt a buszmegállóban és, hogy egy lányt ölelgetett. Ezután még bőgtem pár órát Kincsőnél és elindultam hazafelé. Mielőtt beléptem volna a házba lerogytam a kapunk előtt, hogy egy kicsit megnyugodjak-, mert nem akartam, hogy anyuék így lássanak-és ekkor eleredt az eső. Csodás! Amikor az ember azt gondolná, hogy ennél már nem lehet rosszabb, mindig megbizonyosodik az ellenkezőjéről...
Ott ültem a zuhogó esőben és csak sírtam és sírtam és...
Körülbelül fél óra után felálltam és bementem a házba. Pár pillanat múlva arra eszméltem fel, hogy anyu szorongat a karjaival.
-Jajj, kicsim! Hol voltál? Miért vagy így elázva? Azt hittem már valami bajod esett! Miért nem vetted fel a telefont? Jajj, miért ilyen vörös a szemed, mi történt?!-záporozott meg a kérdéseivel.
Hát nem tudtam mit tenni. Nem akartam, hogy aggódjon értem... Meg, hogy még többet faggatózzon, ezért hazudtam:
-Azért áztam el mert odakint zuhog az eső és azért jöttem ilyen későn, mert sok volt a tanulnival... Ja és a telóm meg lemerült.
-Jó, jó, de máskor majd töltsd fel mielőtt elindulsz valahova... Na, de mi történt a szemeddel? 
Gondolkodtam pár percig és megszólaltam.
-Ja, hát csak belefolyt a szemfestékem és megpróbáltam kidörzsölni, de nincs semmi baja.
-Biztos nincs semmi baj?
-Biztos...-hazudtam.
-Akkor jó. Annyira aggódtam.
-Anya te mindig aggódsz...
Annyira nehéz volt visszatartani a könnyeimet... 
Még pár szóváltás után felsiettem a szobámba azzal az indokkal, hogy ma nehéz napom volt és nagyon kimerültem, ezért aludni szeretnék...
Mikor beértem a szobámba lerogytam  a földre és elkezdtem bőgni.
Utálom ezt a napot, utálom Davet, utálom azt a lányt...UTÁLOK MINDENT!!!

2013. július 21.

8.rész

Szeptember 15., hétfő
A tegnapi ,,pizsiparti" valami eszméletlenül jó volt. És igazam lett, egyikünk sem aludt be :). De akkor leírom az elejétől a végéig... Már ha lesz rá energiám, mert tegnap óta még egy pillanatra sem hunytam le a szememet!
Na, szóval. Tegnap egész jól rendbe szedtem magam. Kb. negyven percembe telt. Utána még elmentem Kincsőhöz mivel együtt indultunk el Daisyhez. Kincső nagyon jól nézett ki, de tényleg. Még amúgy egyszer sem láttam kifestve, de nagyon jól áll neki a fekete szemceruza és szempillaspirál! Még elbeszélgettünk fél órát, aztán indultunk is. Útközben szembe jött velünk egy öt tagból álló fiúbanda és kaptunk is tőlük pár elismerő fütyülést, ami engem meglehetősen kínosan érintett... És ha jól vettem észre akkor Kincsőt is. Szerencsére öt perc múlva odaértünk Daisy házához, ami kellőképpen eltudta terelni a gondolatainkat az esetről... Jól tippeltem Daisy háza ugyanolyan gyönyörűséges, mint Belláé. A szobájuk szinte teljesen megegyezik csak a színek mások és a bútorok máshogy vannak elrendezve, de Daisynek is olyan TV-je, ágy, laptopja, stb....-je van, mint Bellának. Gondolom együtt választották ki a bútorokat.


Ja, és amúgy mindkettőjük szobájában csomó közös kép van róluk.
Mikor megérkeztünk akkora már ott volt Timi és persze Bella is. Miután Kincsővel kicsodálkoztuk magunkat, leültünk Daisy ágyára-amin kényelmesen el is fértünk mind az öten. Aztán elkezdtünk dumálni. Végül Daisy kitalálta, hogy játszunk felelsz vagy merszet. Daisy hozott egy üres ásvány vizes palackot és megpörgette. Az üveg egyik fele Timinél állt meg a másik meg nálam:
-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem.
-Merek-nevetett Timi.
És ekkor a fejembe ötlött egy zseniális ötlet!
-Jelentkezz egy deszkás versenyre!-aztán gondolkoztam, hogy mennyi időt adjak Timinek.-Adok rá neked két hónapot.-jelentettem ki egy pimasz vigyor kíséretében :).
Ekkor Timi kicsit lesápadt, de azért a mosoly még ott volt az arcán.
-És mi lesz, ha nem csinálom meg? Tudod, hogy lámpa lázas vagyok. Nekem ez nem menne és ráadásul nem is tudok olyan jól deszkázni!
-Jobban deszkázol, mint bárki akit ismerek! Szerintem tutira benne lennél az első ötben, sőt első lennél!
-Nem hiszem. És ha nem teljesítem a feladatot?-érdeklődött Timi
-Olyan nincs!-szólalt meg egyszerre szigorúan a két LB.
-De ne máááár! Légyszi. Nem kaphatok egy új feladatot? Kéééérlek.
-Nincs kivételezés-mondta egyszerre megint Daisy és Bella (egyszerre)... Huuu ez elég bizarr szerintem. Lehet, hogy gyakorolják vagy nem tudom hogyan tudják ennyire hajszál pontosan egyszerre kiejteni a szavakat.
-Ez játék lényege, de amúgy figyi ez egy megíratlan szent szabály, mármint az, hogy muszáj teljesítened a feladatot amit kaptál, mert ez csak így buli. Amúgy te még nem is kaptál olyan szörnyű feladatot. A régi sulinkban is játszottunk párszor ilyet és egyszer azt az utasítást kaptam, hogy cirógassam meg a töri tanár hát... A fenekét. Phuuuu... De megtettem, mondjuk elég furcsán nézett rám én meg azt mondta, hogy csak lesöpörtem onnan egy bogarat.-mesélte Kincső
Ezután csak úgy dőltünk a röhögéstől. Miután kezdtünk kicsit lenyugodni újra ránk tört a nevető görcs. Miután mindenkinek megfájdult a hasa a sok röhögéstől Timi belegyezett abba, hogy véghez viszi a küldetést amit én szabtam ki rá. Szerintem amúgy ez egy briliáns ötlet volt tőlem :DD.
Ezután Timi pörgetett. Ezután Daisyre esett az egyik fele az üvegnek a másik pedig Kincsőre:
-Felesz vagy mersz?
-Hát... Merek.
-Jó...-gondolkozott Kincső-Akkor... Írj rá Étienre még ma, és úgy, hogy mi is lássuk amit írsz és, ha vissza ír akkor azt is mutasd meg. Öhm... A haladék pedig... Van rá másfél órád akkor még esélyes, hogy fent lesz facebookon.
Daisy csak úgy pirult mi meg csak kuncogtunk rajta. Jajj, szegénykém :). Azt hittem már, hogy rosszul lesz. Végül kifújta a levegőt, sóhajtott még párat és azt mondta:
-Na jó megcsinálom!
-Ez az, hú!-ujjongtunk egyszerre a lányokkal.
-Na és mikor?-tudakolta meg Bella
-Most!-jelentette ki elszántan Daisy
Bekapcsolta a szuper fullos, szuper drága, érintőképernyős laptopját és belépett a facebook fiókjába. Szerencsénkre és Daisy balszerencséjére Étiene elérhető volt.
-De mit írjak neki? Szia én vagyok az a lány, aki folyton csak rád gondol és téged bámul a suliban és ,hogy vegyen feleségül vagy mi?
-Nyugi már Dais!-nyugtatgatta Bella-Írd azt, hogy szia meg, hogy egy suliba jártok és, hogy nagyon szimpi, ha meg nem ír vissza vagy beszól akkor nem is érdemes vele foglalkozni! Ennyi.
Daisy vett egy mély levegőt és ezt írta:
Daisy: Hello egy suliba járunk és tökre szimpi vagy és gondoltam rád irok
Vártunk három percig de nem írt vissza, amitől Daisy tökre szomorú lett. Ki akarta ikszelni az ablakot, de ekkor pityegett egyet a gép és egyszerre tömörültünk a oda.
Étiene: Helo én is eszrevettelek mar a sulinkban es te is nagyon szimpatikus vagy nekem :) ha gondolod meghivlak egy fagyira
Pár percre Daisy leblokkolt. Azután meg iszonyatosan hangos sikoltozásba kezdett, mire a szülei felrohantak és megkérdezték, hogy mi történt mire azt válaszoltuk, hogy csak itt volt egy pók és ezzel vissza is mentek a szobájukba :). Olyan sokáig kuncogtunk visongtunk, meg nevettünk, hogy Daisy már el is felejtett választ írni. Megszólalt a laptop... Újra :).
Étiene: vagy meg?
Daisy: ja, igen bocsi csak elment a net. persze szivesen elmennek veled fagyizni :)
Étiene: okés akkor majd holnap hivlak h megbeszéljuk mikor mert most mennem kell... mi a számod?
Daisy: bocsi lehet h hulyen hangzik de interneten sosem adom meg a szamom csak szemelyesen. nem lehetne h holnap facen megbeszeljuk mondjuk ugy 6kor?
Étiene: okés akk szia
Daisy: Szia
Na hát ettől kellőképpen felpörögtünk. Azután még pörgettünk párat, persze mindegyik feladatnál szakadtunk a röhögéstől. Amúgy a többi feladat vagy kérdés már nem volt olyan súlyos mint pl. Daisyé vagy Timié. Aztán végre eljött az én időm. Az egyik fele nálam a másik pedig Bellánál állt meg:
-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem
-Na hát ezután a sok hülye feladat után bizti, hogy felelek!
-Oké. Akkor... Mi közötök volt a mekis rózsás jelenethez?-persze a többes szám Daisyre és Bellára vonatkozott.
Az uncsitesók egymásra néztek, kuncogtak kicsit majd belekezdtek a történetükbe:
-Hát tudod amikor először összegyűltünk nálam így öten, akkor beleegyeztél abba, hogy kiderítjük Daisyvel, hogy ki tetszik Davenek. Nos még azon a nap kiderítettük. Felmentünk facere és Dave pont fent volt! Tényleg! Meg is mutatom a chatelésünket. Dave biztos nem bánná.
Ekkor megmutatta És el is küldte e-mailban :DD. Másolom.
Bella: Hali
Dave: hello :D
Bella mizujs?
Dave: nem sok most voltam a haverokkal deszkázni veled?
Bella: nem érdekes... Neked tetszik valaki? mármint neked tetszik Tori csak mert feltünt h mindig öt nézed meg hát jol el vagy vele
Ezen kicsit csodálkoztam, mármint azon, hogy még fél perce sem chatelnek erre máris letámadja azzal a kérdéssel, hogy ki tetszik neki.
Dave: hat ja kedvelem sztem tökre jo fej meg kedves és vicces :DD
Bella: magyarul tetszik :p
Dave: mi?
Bella: neked tetszik tori. igaz v hamis?
Dave: ohmm minden okés? kicsit fura vagy
Bella: csak válaszolj és köszi a kérdést minden okés ;D
Dave: hát ja tetszik, de most ez miért érdekel annyira??
Bella: na végre nagyon nehéz volt? am csak megsugom te is bejossz neki so csak ügyesen szurkolok nektek
Dave: most szivatsz ugye?
Bella: miért szivatnálak? azt hiszed nincs annál jobb dolgom mint h téged szivassalak?!
Dave: ja jo oké nyugi :DD de 100 %?
Bella: 100% na hajrá ha lehet ne szúrd el :pp
Dave: igenis! nem fogom. és köszi de ha csak szivattál akk.... mert én eléggé birom torit és nem akarom elrontani
Bella: jó jó szívtipró... most megyek szia good night
Dave: jo8 :)
Aztán elmesélte még Bellam hogy az egyik nap kókuszos tekercset is ő adta meg, hogy után még Dave megbeszélte velük ezt a rózsás akciót is! Ohh csak úgy olvadoztam... Mint mindig amikor Davre gondolok vagy vele vagyok vagy ha csak a nevét hallom akkor is!
Áááá. Komolyan imádom ezeket a lányokat, de nem csak őket... Az összeset, jajj nem is kaphattam volna ennél jobb barátnőket :DD. Nem is értem, hogy vehettek fel ilyen cool suliba. Még csak két hét telt el, de máris van négy szuper barátnőm, szuper osztályfőnököm, szuper osztálytársaim és egy...da da damm: egy szuper barátom!
Na és ez a buli is valami szuper volt. Ezután még elcsevegtünk aztán megnéztünk egy filmet persze nem romantikusat mert egyikünk sem az a fajta-szerencsére :D . Amúgy a Kellékfeleséget néztük meg amin szét röhögtük a fejünket. Nagyon jó volt. Ráadásul imádom Adam Sandlert is, mármint ahogy alakít. Utána még felmentünk és a lányok kiültek a tetőre én persze nem, mert kicsit, de csak egy kicsit féltem hogyha kiülök leesek de majd egyszer legyőzőm ezt a félelmemet is. Amúgy velem maradt Timi, hogy ne érezzem magam magányosan. Ez a lány valami eszméletlenül kedves Tényleg, hogy lehet valaki ennyire aranyos és jófej? Amúgy a lányok azt mondták, hogy muszáj mennünk, mert a kilátás valami gyönyörű, de mondtam, hogy majd máskor. Amúgy csak öt percig gyönyörködtek a látványban mivel nagyon hideg volt kint. Timi gyorsan csinált róluk egy fényképet szerintem nagyon jól sikerült :).

Ezután röhögcséltünk meg hülyültünk és észre sem vettük, hogy már felkelt a nap. Persze úgy néztünk ki, mint a zombik vagyis én még mindig úgy nézek ki... Azért remélem, hogy holnap nem lesz ilyen a fejem. Na mindegy akkor azt hiszem most helyben be is alszom. Imádtam ezt a napot :)).

2013. július 20.

7.rész

Szeptember 14, vasárnap
Ez volt eddigi életem legjobb hete! De tényleg, őszintén és komolyan! Ez nem csak afféle túlzás...
Hétfőn az osztály ,,megünnepelte" azt, hogy összejöttem Davevel. Ha jól vettem észre egyedül csak Krisztián nem vett részt ebben az ünnepségben... Azon a napon persze kaptam pár szúrós pillantást, vagy susogást a hátam mögött, de nem érdekelt, mert még ez sem tudta elrontani a kedvemet. Kedden, Dave elvitt moziba, és egész végig fogtuk egymás kezét. (Megjegyzés: Az egész film alatt azért imádkoztam, hogy ne kezdjen el izzadni a tenyerem, de szerencsére megúsztam és nem áztattam el Dave kezét... Éljen!) Szerdán átjött hozzám Timi, nagyon jót nevetgéltünk meg elmentünk gördeszkázni is. Timi amúgy nagyon jól deszkázik, sőt jobban, mint én, aki harmadik lett egy kerületin :). Mondtam neki, hogy jelentkeznie kéne deszkás versenyekre, de azt mondta, hogy nagyon lámpalázas. Nem baj majd valahogy megpróbálom kigyógyítani belőle. Csütörtökön csak magoltam a pénteki dolgozatra, amúgy szerintem ötöst kapok rá. Pénteken Dominik, Timi, Dave és persze én elmentünk együtt csónakázni-Dave persze tudta, hogy Timi és Dominik együtt vannak, mivel ők szomszédok és már ovis koruk óta ismerik egymást, magyarul legjobb barátok. Én nagyon élveztem :)! Ez volt az első csónakázásom, a többiek ezen kellőképpen meg is lepődtek, de aztán valahogy sikerült nekik megemészteniük. Amúgy többnyire a fiúk eveztek mivel mi Timivel-,mint kiderült-nem vagyunk valami fittek :)... Szombaton átjött hozzám Kincső, beszélgettünk ööööm.. Hát sokáig, azt hiszem négy órán át csak dumáltunk... és dumáltunk... és persze, dumáltunk!
Mára pedig Daisy szervezett egy ,,pizsipartit", mivel hétfőn elmarad az iskola, mert a tanárok megnyertek valami országos pályázatot, ezért holnap elmennek kirándulni, ha jól emlékszem Bükfürdőre. Szerintem állati, hogy holnap nem lesz tanítás! Tudom, hogy még csak két hete kezdődött el az iskola, de akkor is nagyon fárasztó és nehéz, szerintem ránk fér egy plusz nap ,,pihenő". Csak kár, hogy ezt egyikünk sem fogja kihasználni, mivel ha jók a megérzéseim akkor egyikünk sem fog bealudni ma éjszaka :D. És most hozzá is látok a készülődéshez. Sajnos nem szeretnék kockáztatni, így a naplómat sem viszem magammal. Nem mintha félnék, hogy kinevetnének érte a lányok, mert tudom, hogy ők nem olyanok, de akkor is! Biztos vagyok benne, hogy a végén még arra is rá vennének, hogy olvassam fel nekik hangosan... Ahogy őket ismerem-főleg Daisyt és Bellát ismerve. Ők ketten, együtt bárkit bármire rá tudnak venni! És arra is fogadnék, hogy közük van a ,,mekis rózsás" ügyhöz. Na, majd ma éjszaka kiderítem :DD. (Már csak három óra és kezdődik a buli!!! Huhh, nagyon várom már!:))

2013. július 18.

6.rész

Szeptember 7., vasárnap
Eljött végre ez a nap is. Mondjuk péntek óta csak egy nap telt el, de én még is egy évnek éreztem vagy nem tudom mennyi időnek, míg végre találkozhattam Davevel. Amúgy tegnap, az egész napomat Kincsővel töltöttem. Nagyon jó volt. Az egész ott létem alatt csak nevettünk, meg beszélgettünk. Ha valaki ránézne Kincsőre, akkor biztos nem az jönne le neki, hogy egy jó fej csaj, aki imád hülyeségeket csinálni :)...
De térjünk vissza a mai napra... Az egyik legjobb napomra. 2013, szeptember hetedike, vasárnap! Ez a dátum szerintem sokáig meg fog maradni az emlékezetemben...És, ezért is olyan jó, hogy van egy naplóm, mert ebből biztosan nem fognak kitörlődni az emlékeim, élményeim és érzelmeim. Ennek érdekében, -hogy ezt a napot meg tudjam őrizni kellőképpen-az elejétől kezdem el leírni a... Részletesen.
Reggel felkeltem, persze nem állítottam be korai ébresztőt, hogy ne legyen gyűrött fejem a találkámon.
Tizenkettő óra hét percet mutatott az óra mikor rápillantottam... Persze nem csodálkoztam azon, hogy ilyen későn sikerült fel kelnem mivel tegnap nem bírtam elaludni a gondolattól, hogy ma megtudhatom, hogy Dave miért is küldött nekem... NEKEM, egy csokor rózsát!!! Szóval lassacskán... nagyon lassacskán, de sikerült kikecmeregnem az ágyamból. Lementem reggelizni, vagyis inkább ebédelni. Anyu meg apu ma nem volt otthon. Anyu dolgozott, apu pedig az ikerhúgtesóimmal volt valami gyerekprogramon-aminek felettébb örültem, mert így legalább nem tudnak megakadályozni a készülődésemben, és nem tudnak olyan produkcióval előállni, mint múltkor az évnyitó előtt :P... Ha-ha!
Ebéd után, még néztem egy kicsit a TV-t, pontosan két óráig bambultam a TV előtt. Utána elkezdtem a készülődést, pontosan akkor amikor hármat ütött az óra. A készülődésre még volt kerek egy órám. Kiválasztottam a ruhámat a gördeszkázáshoz... Persze nem lehet túl csinosan kiöltözni az ilyenre, ezért felvettem egy rövid farmernadrágot, egy bő pólót, ami egy színű volt és felvettem a deszkás cipőmet. Kiválasztottam a kedvenc gördeszkámat-persze nem a kinézet szerint választom meg kedvenc a deszkáim közül az egyiket, hanem aszerint, hogy melyik milyen állapotban van. Sajnos igazából tökéletes állapotban egyik sincs-ezalatt azt értem, hogy mindegyiknek lötyög a kereke, vagy éppen kiesik néha. Amúgy szerintem elég jól deszkázom. Már nyertem egy csomó utcai versenyt is, meg egy kerületi deszkás versenyen 3. lettem. 
Még átfésültem a hajamat és indultam is a megbeszélt helyre-a gördeszkapályára. Persze útközben leálltam még egy kicsit. Csak úgy, gondolkozni, de aztán feleszméltem és már gurultam is tovább.


Dave egy kicsivel előbb érkezett, mint én. Ami, azért érdekes mivel én tizenöt perccel előbb értem a pályára :). Ott állt, és mint mindig, most is szuper menőn nézett ki és a mosolya is lehengerlő volt. Egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam, hogy mit mondjak neki: támadjam le a kérdéseimmel, hogy milyen szándékból vett nekem ajándékot vagy inkább csak szimplán köszönjem meg neki? Esetleg öleljem meg, vagy csak mutassam meg neki, hogy mit tudok a deszkámon? Ajj, nehéz kérdés. Na, hagyjuk elindultam felé, hogy ne higgye azt, hogy kattant vagyok, mert egész nap egy helyben fogok ácsorogni tíz méterre tőle. Amikor odaértem csak nézett. Azzal a nagyon gyönyörű szemeivel.
-Khöm.-köszörültük meg egyszerre a torkunkat.
-Ömm.-mondtuk egyszerre. Ohh, de jó!Ott állunk egymás mellett, egyszerre kiadva fura hangokat... Lehetne ennél, is kellemetlenebb a helyzet? De végül ő indította el a társalgást:
- Azt hittem, hogy már el sem jössz...
- Miért?- kérdeztem, egy fél perc után.
- Hát, mert... Tudod a rózsák miatt... Hogy azt hiszed majd...
- Köszi, nagyon tetszettek tényleg nagyon szépek.
- Az jó
- Amúgy miért kaptam?- Ennél hülyébb kérdést nem tudtam volna feltenni?
- Hát...- fújta ki lassan a levegőt , ami eddig felgyülemlett a tüdejében- Azért mert nagyon, kedvellek és szerintem egy nagyon jó fej lány vagy, eddig még egy lány mellett sem voltam ennyire önmagam, sőt egyik fiú barátom mellett sem. Megnevettetsz és érdeklődsz irántam, az életem iránt. Például te még, akkor sem vágtál unott fejet amikor könyvekről kezdtem beszélni vagy akusztikáról. Te végig figyeltél, és ezt eddig még senki sem tette, mondjuk nem mintha olyan sokaknak mertem volna beszélni könyvekről meg akusztikáról, mert a végén még az lesz, hogy strébernek fognak tartani vagy valami hasonló... Bár még csak egy hete ismerlek, meg minden mégis...- Ekkor elhallgatott-abbahagyta a hadarást-és elkomorodott amikor észrevette, hogy milyen döbbent fejet vágok, gondolom azt hitte, hogy mindjárt elhúzok vagy nem tudom, ezért nem is tudom, hogy volt hozzá merszem, de... Közelebb léptem hozzá, és... és.... Áááááá megcsókoltam.
Komolyan! És viszonozta! Megfogta a derekamat és még közelebb húzott magához-már ha ez lehetséges volt... A csókunk megnyílt, elmélyült. A nyaka köré fontam a karomat, egyre hevesebben csókolóztunk. Még jó, hogy a pályán csak mi voltunk, és nem volt, közönségünk vagy aki megzavarhatott volna minket. Mintha, ez a pillanat csak a miénk lett volna, mintha nekünk szánták volna. Olyan volt mintha ennek meg kellett történnie. És amikor csókolóztunk éreztem valami ismeretlen érzést, amit még soha senkivel nem éreztem. Ez az érzés valami ismeretlen volt, mégis csábító, jó és tökéletes. Ezt az érzést soha nem akarom elfelejteni és mindig magam mellett akarom tudni, hogy soha sem hagy el. Ez az érzés Dave volt. Az volt, hogy ő az enyém és én az övé vagyok. Jó lehet, hogy ez furán hangzana, egy tizenöt éves lány szájából, de akkor is. Én akkor is, és most is ezt éreztem/érzem. Ennek úgy érzem nem szabad elmúlnia csak fokozódnia. Miután véget ért szenvedélyes csókunk. Dave megszólalt:
..mindig csak rád gondolok!- mondta befejezve a félbehagyott mondatát, amit én szakítottam meg.
Ezután elkezdtünk deszkázni, nem is tudom, hogy sikerült deszkára állnom, aztán beszélgettünk a deszkázásról és kiderült, hogy mindketten voltunk már kerületi gördeszkaversenyen. És még az is kiderült, hogy azon a kerületi versenyen amin, én harmadik lettem, ő 4. helyezést ért el :P.. Haha :)! Ezzel el is kezdtem szekálni, mire azt mondta, hogy direkt bénázott, hogy harmadik tudjak lenni... Na, persze! De utána mondta, hogy egyszer első helyezés is lett, utána pedig az országoson tizedik lett. Nem semmi barátom van. Igen, barátom, mert az egyértelmű, hogy mi mostantól barát és barátnő vagyunk-egy pár :). Ugye? Bár... Most, hogy belegondolok nem, kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. De attól még annak tart igaz? Jajj, nem tudom, de a mai fantasztikus napomat, biztosan nem fogom azzal elrondítani, hogy ezen gondolkozzak. Ááá, most szólalt meg a telefonom, remélem Dave az, mert azt mondta, hogy hívni fog és még teló számot is cseréltünk :)). <3

2013. július 10.

5.rész

Szeptember 6., péntek
A mai napom a tegnapihoz képest szinte semmi... Amúgy tegnap különösebben nem történt velem semmi, csak, hogy amikor beléptem a terembe az asztalomon volt egy kókuszos tekercs. Kincsővel eleve késésben voltunk, szóval mikor beléptünk a terembe akkor már mindenki ott volt, így elég nehéz lett volna rájönni, hogy kivette nekem. Bár van egy tippem arra, hogy Bella és Daisy nagyon is tudják ki volt az csak nem akarják elárulni nekem...
Ma alig vártam, hogy kicsöngessenek az iskolából, hogy végre elmehessünk a mekibe az osztállyal-a végén mindenki jött kivéve Krisztiánt és Davet :(. Dave ma volt suliban, de azt monda, hogy nem tud jönni, mivel az uncsitesója,-Csenge-beteg, és kicsit fel akarja vidítani.
Szóval a mai órák, hát...Elteltek. Aztán elindultunk a mekibe. Az úton én Kincsővel, meg Timivel beszélgettem. Alex és Alex követték a példánkat. Ja tényleg tegnap elneveztük a viccesebbik Alexot. Mostantól szimplán csak Lexnek fogjuk hívni, ami szerintem elég béna szóval én maradok az Alexnél. Bella és Daisy még hazaugrottak valamiért, azt mondták, hogy majd ott találkozunk. És Dominik mivel ma hozta a deszkáját a suliba ezért ő azzal jött a mekibe is és útközben szuper cool trükköket csinált, bár igazából az összeset ismertem és meg is tudom csinálni.
Amikor oda értünk Alex vagyis Lex rendelt mindenkinek, és eljátszotta ezt az ezer éves poént:
-Itt fogyasztjátok vagy elviszitek?- kérdezte a kasszás.
-Elvisszük- válaszolta Lex, és amikor a fiú végzett a rendelésünkkel odaadta a tálcát, mire Lex visszaadat és nagy-ál-felháborodással közölte, hogy miért csomagolták be
-Mert azt mondtad, hogy elviszitek.-mondta félig türelmesen a srác
-Igen, hát nem is itt fogom megenni a pulton... Elviszem ahhoz az asztalhoz, szóval ha lehetne ne csomagold be, köszi. 
Ekkor a fiú kiakadt és azt mondta, hogy egész nap csak b***tatják, meg, hogy... nem tudom a többire nem emlékszem, mert tökre beparáztam a dühkirohanásától és a többiek is, mert gyorsan leültünk egy távoli asztalhoz. 
Amikor a fiú lenyugodott kicsit, tökre hangosan röhögtünk. Még át beszéltük a témát, aztán hülyülni kezdtünk a krumplival amikor megérkezett Bella és Daisy egy csokor vörös rózsával *.*.
Huhh, de lesokkolt amikor kiderült, hogy ez.... ez a csokor rózsa NEKEM lesz. Áááááá :)))). És amikor kiderült, hogy Davetől kapom, az még jobban lesokkolt-persze jó értelemben. Áááááááááá. Ez életem egyik legjobb napja. Lehet, hogy a kókuszos tekercset is ő küldte hát nem tudom. Amikor kérdeztem az LB-ket, hogy miért adta vagy, hogy mondott e-valamit akkor nem mondtak semmit csak kuncogtak. Végül megszólaltak és azt mondták, hogy Dave csak annyit üzen, hogy akkor vasárnap. Húúú, de várom már!!! Ezután, még a fiúk kicsit piszkáltak, meg minden, aztán megsértődtem kicsit, mármint csak eljátszottam és ettől tökre beparáztak és elkezdtek bocsánatot kérni. Amúgy egy kicsit figyeltem Dominikot és észrevettem, hogy végig Timivel szemezett. Húúú látszik rajtuk, hogy szeretik egymást, mármint úgy. Még hülyültünk kicsit aztán elkezdtünk szét oszlani.
Amikor hazaértem, persze egyből vázába tettem a gyönyörű csokrot. Jajj, szerelmes vagyok, de nagyon...és még annál is jobban!                                    

2013. július 8.

4.rész

Szeptembe 3., szerda
Reggel, nagyon felkavart az érzés, hogy pár perc múlva találkozni fogok, Davevel,-a tegnapi beégésem után. Mikor elindultam pont, a kapunk előtt haladt el Kincső, rögtön észre is vett és együtt indultunk el a suliba. Mindkettőnket jó érzéssel töltött el az a gondolat, hogy végre nem egyedül csendben kell elsétálnunk a suliig, ezért megbeszéltük, hogy holnap is találkozzunk nálam ugyanakkor, mint ma. Szerintem ez tökre cool!
Ma egy kémia órával kezdtük a napot- blahh.
Miután kicsöngettek, összegyűjtöttem minden erőmet, és odamentem Davehez. Az arcán ha jól láttam egy pillanatra egy huncut vigyor jelent meg. Hmmm...? Ez vajon mit jelentett? Jót vagy rosszat? Nem számít. Most megszólítom...most azonnal!
- Hello.- nem is tudtam, hogy ilyen nyöszörgős és gyenge is tud lenni a hangom- Khröm-köszörültem meg a torkomat- Hello - mondtam most már az igazi hangomon. Oké. Megfeszülve vártam Dave reakcióját.
- Szia. Mizujs?-és az arcán egy hihetetlenül pimasz vigyor jelent meg.
-Ööö... Bocsi, hogy tegnap olyan... Hát, hogy olyan voltam. Tudod. Csak tegnap... Ööö... Tökre ki voltam akadva a húgaimra meg minden, ezért voltam olyan...- hát nem is olyan rossz kifogás. Mindegy, azért improvizációnak megteszi.
- Nem gond, velem is meg esik... Amúgy a meghívás még áll. Akkor eljössz?- Úúúúúristen, még kérdi? Persze, hogy igen! Igen igen és igen!!!
- Aha, persze. Köszi, ez tök kedves. Mármint, hogy meghívsz... Meg... Ööö, minden- elég Tori. Elég. Próbálj már meg folyékonyan beszélni. Tudod, úgy ahogy a többi ember szokott, nem kell minden szó után tíz másodperc szünetet tartani. Emlékszel?
- Amúgy ez az ööö-zgetés neked a hepped csak mert, elég sokszor csinálod... Vagy csak akkor csinálod amikor, olyan jóképű srácokkal beszélgetsz, mint amilyen én vagyok?- Most ezt viccnek szánta?Vagy rájött, hogy belezúgtam??? OMG! Tisztára elvörösödtem, mire megszólalt:
- Nyugi csak szivatlak- mondta nevetve.
Ekkor szerencsére becsöngettek a második órára. Már nem is tudom miről szólt az óra. A gondolataim, folyton Dave felé kalandoztak, mikor kicsöngettek, gyorsan elmentem a büfébe- ugyanúgy, mint tegnap: Bellával, Daisyvel és Kincsővel. A sorban elkezdtünk csevegni, aztán nem tudom, hogy lyukadtunk ki, erre a témára, de valahogy biztosan.
-Amúgy Tori, mi van közted és Dave között?- kérdezte Daisy
-Semmi. Mi lenne? Miért kérdezed?
-Ja, csak mert az egész órán hátul Daisyvel, azon nevettünk, ahogyan téged bámult, ráadásul az óra elejétől az óra végéig, folyamatosan, csakis tégeeeed.- erre összenézett, Daisyvel és megint nagy nevetéseben törtek ki, én meg csak pirultam és pirultam. Mióta elkezdődött a suli folyamatosan csak égek és égek, és a fejem csak vörösödik és vörösödik. Remek.
-Aha. Biztosan egész órán engem bámult, még a végén el is hiszem... Amúgy még ha tetszenék is neki az sem számítana. Gondolom biztos van neki barátnője mivel, olyan...
-Mivel olyan, mi???- kérdezte Kincső tágra nyílt szemekkel, mialatt a lányok egyre hangosabban nevettek.
-Öhhm, hát mivel olyan, ő...
-Csak nem tetszik neked?- mondta Kincső visszatartva a nevetését.
-Ki tetszik kinek, lányok? Engem is avassatok be, na. Kihagytok a pletykákból, ez nem szép.-mondta egy óriási ragyogóan boldog mosollyal az arcán Timi. Remek, észre se vettem, hogy mögénk lopakodott.
- Senki sem tetszik senkinek, csak ezek itt hárman teljesen meg vannak húzatva.
- Jajj, bocsi nem engem bámult egész órán, Dave!- mondja Bella, abbahagyva a kuncogást, de még mindig vigyorog.
- Jujj, tetszel Davenek?- ujjong Timi.
- Hát az nem kifejezés, úgy nézte órán Timit, mint aki ott helyben lesmárolná.- szólat, meg Daisy mikor- hála az égnek!- sorra kerültünk. Mindenki azt kérte amit tegnap, Timi nem kért semmit, ő azt mondta, hogy csak megkeresett minket mivel a fiúk bent csak kockultak, meg telefonoztak.
A kövi órára pont akkor csöngettek be amikor visszaértünk. Gyorsan el is foglaltuk a helyünket. Ezután az óra után a nap további része elég unalmasan telt el, de viszont volt egy lyukas óra. Vagyis majdnem lyukas óra mivel irodalom óránk lett volna csak a tanárunk sajnos lebetegedett, mindenki a mellette ülő emberrel kezdett el beszélgetni, ezért Davevel mi is ezt tettük. Háromnegyed óráig élvezhettem a társaságát, és kiderült, hogy sokkal jobb fej, mint amilyennek elképzeltem, meg az is kiderült, hogy tud gördeszkázni-azt mondta, hogy kíváncsi arra, hogy hogyan képes deszkázni egy lány, ezért megkérdezte, hogy vasárnap van-e kedvem elmenni vele a gördeszka pályára, és bemutatni pár trükköt. -Igen!-vágtam rá egyből. Úristeeen el sem hiszem! Ami azt illeti most, hogy így vissza gondolok a jelenetre, kicsit túl lelkesen is hangzott az az igen, na mindegy remélem nem tűnt fel neki.
Miután vége lett a sulinak, Bella meghívott magához minden lányt, mivel ma laza napunk volt és holnapra nem adtak fel semmi házit természetesen mindenkit elengedtek.
De persze még gyorsan mindenki haza ugrott lerakni a cuccait, meg kicsit rendbe szedni magát... Ez mindenkinél egy óráig tartott így négykor már mindenki Bella házát csodálta.
Hát mit ne mondjak... Nem viccelt, amikor azt mondta, hogy tökéletes háza, van. Minden gyönyörű volt, de tényleg. Lámpák helyett a nappaliban csillár lógott le a plafonról, a szobája kétszer akkora, mint az enyém vagy nagyobb-ami nem kis szó, mivel az én szobámat sem lehet éppen kicsinek nevezni. A falak lilák voltak és szuper élethű virágok voltak ráfestve. Az ágya, olyan volt mint amit a filmekben lehet látni van rá egy külön szó csak nem tudom, hogy mi az. Mindegy. Szóval minden sarkából egy rúd indult felfele fent pedig egy gyönyörű fátyol volt szétterítve, összekötve ezzel a rudakat. Na majd holnap utána keresek a google-n, hogy hogyan is kell hívni az ilyet.
A szőnyege olyan volt, mint a fű: zöld és a formája is olyan volt. A széke, az íróasztala minden tökéletes volt-van egy laptop az asztalán ami é-rin-tő képernyős. Mindig is egy olyan gépre vágytam, de sajnos az olyan gépek, mint amilyen neki volt szuper drágák nem is értem, hogy volt rá a szüleinek pénze, mert nyilván nem ő vette. Ja és még volt egy 3D-s plazma Tv-je. Na jó, azt hittem, hogy ott helyben lehidalok-persze nem szó szerint, mert nekem és a hajlékonyságnak, nem sok közünk van egymáshoz...
-Na, most, hogy már öt perce ott álltok és szemlélitek a szobámat talán le is ülhetnétek ide, az ágyamra- mondta Bella, persze ez Daisyre nem vonatkozott, mert ő eleve oda ült le. Gondolom szinte mindennap átmennek egymáshoz... Húúú vajon milyen lehet, Daisy szobája, gondolom neki is valami ilyesfajta.
Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Daisy egyből a pasi témába kezdett bele:
-Most, hogy itt vagyunk Bellánál, és nem a suliban, kicsit beszélgethetnénk, a fiúkról. Szerintetek, ki a leghelyesebb az osztályban?
- Dave -felelte, mindenki egyhangúan,- kivéve Timit, de szerintem csak én vettem észre. Mindegy nem érdekes... Gondoltam ekkor még...- ezen persze nevettünk is egy jót- mármint, hogy mindenki Davet mondta természetesen :DD.
- Oké, akkor ebben mindenki egyet ért- mosolygott Daisy- És itt van olyan aki szingli? Rajtam kívül?
-Én- mondtam.
-És én, is- jelentette ki Kincső- de...- és elpirult
-De mi?- kérdezte Timi
-Semmi
-Nyugodtan, elmondhatot, én megtartom a titkot és gondolom rajtam kívül mindenki aki itt van ugye?
Erre mindenki heves bólogatásba és helyeslésbe kezdett. Végül csak sikerült megtörnünk Kincsőt és belekezdett a félbe hagyott mondatába:
-De igazából én délutánonként járok rajz szakkörre, ahol van egy nagyon, de nagyon szuperül rajzoló fiú... És nem csak a kézügyessége nagyon jó, ha nem a kinézete is... Elméletileg én is tetszem neki, vagyis hát valaki a rajzszakkörről azt mondta, hogy amikor hiányoztam rálesett, Geri-így hívják-rajzára, mert észrevette, hogy nagyon takargatja, miközben készíti és azt mondta- itt még jobban elpirult-, hogy engem ismert fel a festményen... Bár nem voltam elég bátor ahhoz, hogy megkérdezzem, mert hát honnan tudnám, hogy nem hazudik-az az illető aki ezt mondta-, és akkor örökre, egy egoistának tartana Geri, hogy abban a tudatban vagyok engem rajzolgat amikor nem látom...
Erre egyszerre kezdtünk sikongatni, és mondtuk neki, hogy valami jelet kéne adnia neki meg adtunk neki pár tanácsot. Ezután Timi következett:
-Hát nekem van barátom. És ti is ismeritek..- mindenki egyre kíváncsibban figyelte, míg végül ki mondta- Dominik az.
Mindenki adott ki magából egy furcsa hangot, nem feltétlenül rosszat jelentő hangot inkább csak egy ,, huhh ez váratlanul ért" hangot.Miután sikerült feldolgoznunk elkezdtünk kérdezősködni:
- De akkor hogy hogy nem csókolóztok a suliban, meg szinte nem is beszéltek. Nem azért, de ha Dominik lenne a pasim én tökre felvágnék vele, nem mintha tetszene, de azért szerintem benne van kb. a suli öt legmenőbb diákjában, pedig még csak harmadik napja van ebben a suliban.
- Hát épp ezért titkoljuk a suliban, hogy járunk. Mármint nem akarjuk, hogy más lányok esetleg irigykedjenek ránk, mert a régi sulinkban folyton ilyeneket vágtak a fejemhez, hogy ,,Dominik úgyis ejt mert nem vagy valami nagy szám" meg, hogy... hagyjuk is már nem számít, már egy új suliba járok, új barátokkal, veletek és annyira szereeetlek titeket, pedig még csak három napja ismerlek titeket, de akkor is... Nagyon szimpik vagytok nekem.
- Te is nekünk- mosolyogtunk vissza rá egyszerre a lányokkal, és be kell, hogy valljam én ugyanígy vagyok vele. Mindenki nagyon szimpi, és kedves, és jó fej és.... :)).
- De várjunk csak- idéztem fel magamban azt amit az előbb mondott ,,a régi sulinkban..."- a régi sulidban már együtt voltatok? Egy suliba jártatok? Mióta vagytok ti egyáltalán együtt?
- Jövő február 14-én lesz négy éve, hogy megkérdezte leszek-e a barátnője-mondta Timi széles mosollyal. Na, ettől mindenkinek leesett az álla.
- Ti, már ötödik óta jártok???- kérdezte egyszerre Bella és Daisy. Elég gyorsan kapcsoltak :).
- Hát igen.
- De romantikus, hogy pont Valentin napkor kérdezte meg.- mondta Kincső
- Aham. Adott egy rózsát is, meg egy plüss macit.
- Nem is tudtam, hogy Dominik ilyen romantikus is tud lenni- mondtam
- Akkor, még én sem- jelentette ki Timi. Ezután még beszéltünk erről vagy fél órát, aztán következtem én. És végül, sikerült nekik kifacsarniuk belőlem ezt a mondatot:
-Na jó irtóra tetszik Dave. A szeme, a mosolya, a humora egyszerűen mindene...
- És... Mi lenne, ha... valahogy kiszedném Daveből, hogy tetszel-e neki?-mondta Bella
- És, ha van barátnője, először szerintem inkább azt kéne kideríteni, nem?
- Én pontos forrásból tudom, hogy nincs barátnője. Ez száz százalék.- biztosított róla Daisy. Be kell valljam a hír hallatán eléggé elmosolyodtam. Nincs barátnője, nincs barátnője! Akkor lehet, hogy még esélyem is van nála! Hurrá!
Aztán nem tudom hogyan, de a legjobb barátnőknek és persze uncsitesóknak,-vagyis Bellának és Daisynek-sikerült rávenniük, hogy belegyezzek abba, hogy kiderítsék vajon ki tetszik Davenek. Ááá, szerintem ezt később majd még megbánom, bár az is lehet, hogy nem. Ki tudja?
Miután ki tárgyaltuk az, én szerelmi életem következett Daisy, akiről már tudtuk, hogy nincs barátja, viszont azt nem, hogy van-e barát jelöltje.
-Hát igazából, hétfőn az évnyitón első látásra belezúgtam, egy Étiene nevű srácba, aki francia és tizedikes vagyis harmadikos, rákerestem a neten, ezeket is onnan tudom róla ... és nincs barátnője, vagyis csak volt. Lolának hívják és szintén francia volt. Amúgy gyönyörű lány, pechemre.
Aztán elkezdtük biztatni, hogy nem láttuk még, de nála bizti nem lehet szebb, meg hogy írjon rá facebookon, vagy legalább jelölje be aztán végül-nagy győzködés árán-bejelölte. Még visongtunk pár sort, és ennyi. Következett Bella:
- Nekem van barátom, vagyis szerintem szakítani fogunk még ebben a hónapban, mivel a régi sulimban lettünk egy pár, és mióta vége van a sulinak egyszer se keresett, se nyári szünetben sem ezen a héten, még csak egy SMS-t sem küldött. Mondjuk, lehet, hogy ez azt jelenti nála, hogy szakítottunk, de azért szeretném személyesen is lezárni, csak nem tudom, hogy lesz-e hozzá elég bátorságom, hogy így, majdnem három hónap után, szakítsak vele, személyesen.
Ezután még jobban átbeszéltük Bella szerelmi ügyét is. Utána megnéztük facen, hogy-hogy néz ki Bella ,,pasija", és Kincső és Daisy szerelme. Timi meg az én szerelmemet persze nem kellett megnézni. Ezután még beszélgettünk két órát; kb. mindenről és nyolc órakor mindenki haza is ment. Vagyis hát a beszélgetés alatt kiderült, hogy Timi a suli melletti kollégiumban lakik, Kincsőnek meg, lesz egy szobája a kollégiumban mivel, az anyukája már nem bírja eltartani egyedül a házat- tavaly tavasszal váltak el a szülei-, ezért egy vidéki házba kell költözniük, de Kincső kitalálta, hogy inkább kollégiumba megy akkor, és minden második vagy harmadik hétvégén meglátogatja az anyukáját. Haza felé még beszélgettünk kicsit Kincsővel- csak kb. 5 percre lakunk Bellától. Hazamentem még meséltem a szüleimnek a barátnőimről, utána kicsit még hegedűztem, meg fejlesztettem a gitár tudásomat. Most pedig lefekszem, ezután a szuper nap után :). Imádom ezt az új sulit, imádom az új ágyamat, amiben most fekszem, és imáááááádom az új barátaimat!!! És zárójelben: (imádom Davet is <3.)

2013. július 5.

3.rész

Szeptember 2.,kedd
Ez a nap egy egész normális napnak indult, de sajnos nem úgy fejeződött be, mint egy normális nap.
Na akkor az elejétől kezdeném. Ma is korán keltem, mint mindig, gyorsan elkészültem és indultam is a suliba. Az első óránk rajz volt, ofőn említették is, hogy mára minimum, egy rajzot be kell hozni, a rajztanárnak, hogy feltudja mérni a képességeinket, és ahhoz tudjon viszonyítani minket.
Amikor beléptem a terembe, még csak egy osztálytársam volt ott, egy olyan osztálytársam, akinek még be sem mutatkoztam. Odamentem hozzá-a hátsó padsorban ül-és bemutatkoztam neki. Alexnek hívják nagyon vicces és nagyon jó fej srác-és ha jól emlékszem, akkor van még egy Alex nevű osztálytársunk, de vele még nem tudtam jobban megismerkedni.
Alex annyira jól elszórakoztatott a hülye poénjaival, hogy észre sem vettem, hogy körülöttünk kezdett megtelni a terem. A beszélgetésünknek a csengő vetett véget. Leültem Dave mellé és figyeltem László Károly művész úr bemutatkozását-bár be kell valljam, Dave mellett elég nehéz volt a koncentrációmat a tanár úr felé terelnem.
Miután elmondta a mondókáját, mindenki beadta a rajzát/rajzait. A tanár mindenkinek adott rá egy ál jegyet-magyarul leosztályozta a rajzokat és csak annak írta be a kapott jegyet aki akarta.
A rajzok szemlélése közben a lélegzete, egyszer csak, hirtelen elállt. A szemei-,ha jól láttam-megcsillantak.
- Melyikőtök Soós Kincső? Kérem álljon fel.-mondta mosolyát megvillantva László tanár úr.
- Én vagyok
- Ezek a rajzok gyönyörűek! Tényleg te készítetted ezeket, Kincső?
- Igen, én készítettem. Anyukám festő, azt mondják tőle örököltem a tehetségemet vagy mit...
Állati, az én anyukám is művész, csakhogy én semmilyen ilyesfajta tehetséget nem örököltem, mint Kincső. A tanár, amikor felmutatta a rajzokat egy pillanatra nekem is elállt a lélegzetem-csak úgy, mint a többi osztálytársamnak. Az első festménye egy gyönyörű tájkép volt, a másik egy grafika volt, amin egy tökre élethű arc szerepelt,- gondolom a nővéréjé lehetett akiről tegnap mesélt, mivel az arc nagyo hasonlított Kincső arcára csak éppen kicsit, hogy mondjam... Olyan érettebbnek tűnt-és a harmadik rajz pasztell krétával készült, és egy virágos rétet ábrázolt.
Megböktem az előttem ülő Kincső hátát, aki hátrafordult:
-Ezeket a rajzokat komolyan te csináltad?-kérdeztem tőle
-Igen, miért? Olyan nehéz ezt kinézni belőlem?-zavartan felnevetett egyet és folytatta -De ha még mindig nem hiszed el, hogy én rajzoltam akkor majd szombaton amikor átjössz megmutatom neked a többi ,,művemet" is.
Alig várom már- tettem hozzá gondolatban :)).
A következő órán az irodalomtanár lediktálta amit kellett, és utána azt mondta, hogy "csendben foglaljuk el magunkat az óra további részében és beszélgetést sem akar hallani".
Kiszedtem a fülhallgatómat a táskámból bedugtam a telómba, de nem szólt-mondjuk igazából már tegnap is recsegett szóval ezen meg se lepődtem. Elkezdtem kicsit ráncigálni, hátha megszólal, de nem jártam túl sok sikerrel. A mellettem ülő Dave, bizonyára észrevette, hogy mit el nem szerencsétlenkedem, mivel... Mivel közelebb húzta a padját és odaadta a fél fülhallgatóját. OMG! Megköszöntem és elvettem. Miközben hallgattuk a zenéjét- amúgy az ízlésünk teljesen megegyezik :))- a térdeink összeértek! Mi van, egy álomba csöppentem? Miután a csengő véget vetett a legszebb álmomnak visszaadtam a fülhallgatóját, és Kincsővel
Bellával és Daisyvel elmentem a büféhez. Bella, Daisy és én folyamatosan Kincsőt faggattuk-, mint pl. az ilyen kérdésekkel: mikor tanultál meg rajzolni?, hány rajz versenyt nyertél? stb. Addig kérdezősködtünk, míg sorra nem kerültünk. Én egy Kókuszos tekerccsel- hmmm imááádom!-gazdagodtam. Kincső egy Sprite-tal, Bella és Daisy pedig két rostos üdítővel :).
Jött a kövi óra, amin már megengedett volt a beszélgetés, ma mindenkivel meg tudtam ismerkedni egy kicsit jobban, kivéve Krisztiánnal(-a sírós, bambulós fiúval).Hát... Tök jó, hogy végre megjegyeztem a nevét :). Amúgy ma megismerkedtem még a másik Alexszel-hahh jól tudtam, hogy van még egy Alex-, aki nem volt annyira vicces, mint a ,,reggeli" Alex, de attól még ő is nagyon jó fej. Ő inkább, ha jól vettem észre romantikus típus. Van egy barátnője, akit meg is mutatott nekem fényképen. Nagyon szép lány, szőke haja van és barna szeme. Briginek hívják és remélem majd lesz szerencsém találkozni vele, mert Alex nagyon szuper dolgokat mesélt a ,,szerelméről". 
Mikor kicsöngettek, összepakoltam a cuccomat, és elindultam hazafelé Kincsővel-amúgy ma kétszer is eltévesztettem a nevét, először ,,lecsilláztam" másodjára pedig megint ,,lekrisztiztem". Jó vagyok nem? Kiderült, hogy mindketten hegedülünk és, hogy Kincső emellett még zongorázik és gitározik is. Huu ez a csaj egy igazi művész! Amúgy gitározni én is tudok, de nem tökéletesen. Mikor hazaértem a két szörnyeteg-vagy ahogy mások nevezik őket a húgaim-még nem értek haza a napköziből, ezért enyém volt az egész ház. Na nem mintha ezzel tudtam volna valamit kezdeni. Nasiztam egy kicsit, és bekapcsoltam a notebookomat. meglepetésemre-annak ellenére, hogy még csak két órája van vége a sulinak-ma már mindenki bejelölt facebookon. El is kezdtem chatalni azokkal akik fent voltak- Timivel, a ,,reggeli" Alexszel, és Bellával (meg Daisyvel is mivel átmentek egymáshoz). Timivel, tök jól elfecsegtünk a régi sulinkról, meg arról, hogy milyen klassz az új sulink :). Alex küldött nekem egy linket, rákattintottam, mert azt mondta nagyon menő zene és ekkor, hirtelen kijött egy sikoly a torkomon. Nem hiszem el, hogy bevettem ezt az ötszáz éves trükköt! A link valami horror filmből szedett félig leszakadt arcú pasit tartalmazott és ráadásul valamit még hörrgött is tök hangosan meg össze vissza villódzott a kép...
Na mindegy Bellának és Daisynek pedig elmeséltem, hogy a húgaim mit csináltak tegnap az alapozómmal, gondoltam, hogy a smink téma felfogja hívni a figyelmüket, és igazam is lett, egyből elkezdtünk beszélni a sminkekről meg, hogy melyik a legjobb, sőt még abba is beavattak, hogy hogyan tüntethetem el leghamarabb a pattanásaimat. Na, ez a beszélgetés nekem igazán jól jött :)).
Egy óra múlva elköszöntem mindenkitől mivel megjött az egész családom. A vacsoránál elbeszélgettünk, aztán visszamentem a szobámba, átnéztem a holnapi óráimat, utána pedig visszakapcsoltam a notebookomat. Csak Dave volt fent, és nagy meglepetésemre öt perc múlva rám írt:
Dave: hello
Tori (én): sya
Dave: nem lenne kedved eljönni velem meg pár haverral a mekibe pénteken??
Dave: te is meghívhatod a barátaidat, de, ha lehet csak az osztályból
Gondolkodtam, egy kicsit, és eszembe jutott a hullámos szőke hajú gyönyörűség a kék szemeivel- arrrggh! De gyerekes vagyok!
Tori (én): tenyleg csak osztálytársak lesznek, hmmm? a baratnődet, hogy h nem hívtad el?
Dave: ???
Tori (én): ???
Dave: Miről beszélsz?
Tori (én): hát csak a barátnődről, nem vok hülye azt még én is ki tudtam következtetni hogy a profil képeden az a lány nem csak szimplán a barátod, vagy te minden barátodat így ölelgeted?
Dave: öhm... nem általában csak az unokahúgomat szoktam így ölelgetni...
Ezt nem értem, miről beszél?
Tori: Tessék?
Dave: a profilképemen az unokahúgom van, Csenge :DD
Úristen, most csak úgy ég az arcom!
Tori: Ja, bocsi csak azt hittem...
Most mondjam neki, hogy azt hittem, hogy egy igazi bunkó, aki egyszerre több lányt szédít?
Dave: mit?
Tori: m1, most mennem kell szia
Azért remélem, hogy Dave nem tart egy hülye ...-nak, majd holnap azért még bocsánatot kérek Davetól amiért ma olyan ... voltam vele. Na jó, ez egy hosszú nap volt, kimerült vagyok...

2.rész

Szeptember 1., hétfő
Reggel felkeltem, és belenéztem a tükörbe... Csak annyit erről, hogy azt a látványt senkinek sem kívánom. A szemeim, ahogy tippeltem feldagadtak, a hajamat elaludtam és az arcomon volt egy csík mivel a naplómon aludtam el. Gyorsan felpattantam és próbáltam magamat valahogyan rendbe szedni. Szerencsére volt elég időm mivel korán kelő vagyok. Felvettem az ünneplőmet-még jó, hogy nem egyen ünneplő van az új sulimban, a régi iskolámban az volt és mit ne mondjak senki sem festett benne túl fényesen-ami egy fehér ujjatlan topból állt-amin volt egy fekete szalag masniba kötve a derekánál-fekete garbóval és szoknyával, amit Anya erőltetett rám mondván, hogy annyival azért csak meg kell tisztelni az iskolát, hogy nem farmerben megyek... Ha ő mondja. 
Az öltözködéssel meg is volnék, maradt a hajam és az arcom... Ez már kicsit nehezebb ügy lesz... A hajamat szoros copfba fogtam össze, hogy ne látszódjon, hogy éjszaka ráfeküdtem és khöm, maradt benne egy kisebb gubanc. Tíz perc vacakolás után meglett a végeredmény, hát nem lett túl mesés, de azért szörnyűnek sem lehet nevezni. 
Ezután következett az arcom, nem sminkelem magam csak akkor ha úgy nézek ki, mint akit megkínoztak vagy ha buliba megyek és sajnos most az előző volt érvényes. Kiszedtem a fiókomból az alapozómat és kinyomtam belőle egy kicsit a tenyeremre, ekkor valami fura bűz megcsapta az orromat-az alapozó szaga volt-,de nem izgatott túlzottan. Elkezdtem szétkenni az arcomon, aztán belenéztem a tükörbe és úgy néztem ki, mint aki belefejelt egy vajas kenyérebe. Az alapozó nem alkalmazkodott a bőröm színéhez még csak bele sem tudtam masszírozni a bőrömbe. Egyre hevesebben kezdtem el dörzsölni és egyre gázabbul kezdtem el ki nézni. A végén már nem úgy néztem ki, mint aki belefejelt valamibe. Most már úgy néztem ki mint aki az arcán vedlik-phhhuuj. És ekkor ébredtem rá, hogy tegnap láttam, hogy a húgaim valamit ügyködtek a sminkes cuccaimmal-persze amikor megláttam őket azonnal kikergettem  mindkettőt a szobámból, de most jöttem rá, hogy sajnos akkor már késő volt. Olyan ideges lettem, hogy gyorsan lefutottam a lépcsőn és berontottam a szobájukba.
- Mit csináltatok az alapozómmal ti hülyék?- ordibáltam rájuk. Erre nem válaszoltak semmit csak nézték az arcomat és tíz másodperc után a padlón fetrengtek a röhögéstől... Aztán én is elkezdtem röhögni ahogy belenéztem a tükrükbe és láttam a fejemet, ami annyira vörös lett az idegességtől... Remek most már nem csak úgy nézek ki, mint aki vedlik... Most már úgy nézek ki, mint aki leégett és vedlik.
-Folyékony ragasztót meg festéket kevertünk az alapozódba- mondta Anna az egyik ikerhúgom, visszafojtva a nevetését.
-De úgy emlékszem, hogy még tettünk bele kutyakakit is, nem Anna?- kérdezte Evelin a másik ikerhúgom. Megint röhögésben törtek ki, mire rájuk csaptam az ajtót és gyorsan visszaszaladtam a szobámba, hogy rendbe szedjem magamat az évnyitóra. Amúgy Anna és Evelin ugyan olyanok-ezt a külsejükre is, és a belső tulajdonságaikra is értem. Csak a hangjuk alapján tudom megkülönböztetni őket, meg talán az alapján, hogy Evelin kb. két centivel magasabb Annánál. Amúgy ugyanolyan a szőke és hullámos hajuk-amit bevallom irigylek egy kicsit tőlük, mivel nekem szimplán csak barna és egyenes hajam van...-ugyanolyan szép élénk zöld szemük van-amik csak úgy ragyognak ha újabb ötletek jutnak eszükbe hogyan tudnák kiborítani a nővérüket...- majdnem ugyanolyan a stílusok a ruhákat illetően és a legidegesítőbb, hogy ugyan olyan ördögi mind a kettő :P. Miután megtudtam, hogy az alapozómnak annyi, ezáltal annak is, hogy normális arcot varázsoljak magamnak, nehézkesen, de sikerült leszednem azt a maszlagot az arcomról amit a két @&#!? csinált. Az arcomat addig dörzsöltem míg ki nem vörösödött a bőröm bár ez már nem számított végül is nem is nézett ki olyan rosszul, szerintem teljesen olyan volt mintha egy kis pirosítót raktam volna magamra. Aztán jöttek a végső simítások; fülbevaló, nyaklánc stb. Az egész előkészület mindössze, csekély egy óra volt. Mikor leértem a földszintre a húgaim már az új iskolájukban voltak-Apu vitte el őket autóval, ezért nekem egyedül kellett mennem, gyalog. Az útvonalat tudtam mivel amikor ideköltöztünk bejártam az egész környéket. Nyolc perc múlva már oda is értem a sulihoz, az iskola környékén gyerekek tolongtak kisebb csoportokban, ünneplőruhában. Az ünnepségig még volt húsz perc, én addig megkerestem a termemet, amikor megtaláltam rajtam kívül még öt ember volt bent, ami pont az osztály fele-mivel ez egy elit suli, ezért egy osztályban csak tíz gyerek volt. Bementem a terembe. Mindenkinek bemutatkoztam és elfoglaltam egy helyet.
Körbenéztem Bella, Dominik és Daisy-ha jól emlékszem a nevükre-néztek valamit Dominik telefonján. Bella és Daisy stílusa teljesen megegyezett, ha jól gondolom legjobb barátnők. Daisynek szőke haja volt, ki volt bontva és oldalra volt fésülve a frufruja. Bella haja ugyanilyen volt csak világos barna változatban. Mindkettőjük fekete farmerben volt fekete converse cipőben és egy fehér blúz volt rajtuk, az öltözékükben csak annyi volt a különbség, hogy Daisy rövid fekete nadrágot vett fel Bella pedig hosszút. Már most irigylem őket, mert mindkettőjüknek csillogó élénk kék szemük van-nekem sötét barna szemem van, szinte már fekete és mellettük szörnyen bénának éreztem magam. Én amúgy titokban mindig is arra vágytam, hogy szép, ragyogó kék szemem legyen és hullámos, szőke hajam.Na, de hagyjuk, az a hajó már elúszott. Dominik elég lazán nézett ki egy koptatott farmer volt rajta, meg még egy kinyújtott póló és egy dzseki. A másik két ember két különböző sarokban volt a lány zenét hallgatott a fiú pedig csak bambult-vagy nyitott szemmel aludt ki tudja... Nekik már el is felejtettem a nevüket-éljen a szuper emlékezőképességem...
Két választásom volt; vagy unatkozom míg el nem kezdődik az évzáró vagy oda megyek Dominikékhoz és elkezdek megismerkedni velük. Megindultam feléjük, amikor valaki belépett az ajtón. Egy pillanatra mindenki felnézett és végig mérte a belépő alakot. A befelé jövő fiú egy...egy...egy nem is tudom mi volt. Ha tippelnem kéne én egy félistenre tippelnék *.*! Amint megláttam valami végig borzongott rajtam vagy bennem vagy nem is tudom, hogy hol. Valami melegség, valami ismeretlen érzés, valami jó és boldog. A gyomrom összeszorult és egy percre a lélegzetem is elállt. Az ismeretlen köszönt egy szimpla ,,hello"-val és ledobta magát a... A mellettem lévő padba *.*. El sem hiszem.
Visszamentem a helyemre leültem a padom tetejére, és felé fordultam. Egy kicsit nézegettem. Fejét a padra tette a kezével pedig a lábain kezdett el dobolni. A kar izmai még az inge alatt is nagyon szépen kirajzolódtak. Haja sötétbarna volt és tökéletesen volt beállítva. Amikor már beteltem a látvánnyal- miről beszélek ezzel a látvánnyal nem lehet betelni-vagyis amikor már úgy éreztem, hogy a pulzusom kezd visszaállni a helyére. Megszólítottam:
-Mi a neved?-kérdeztem-Én Viktória vagyok, de nem nagyon szeretem, ha így hívnak. Csak a szüleim szoktak így hívni, és ők is csak akkor amikor mérgesek rám.
A fiú kérdőn nézett rám-a szeme gyönyörű kék volt. Na jó ez hülyén hangzik, de szebb volt, mint Daisyé vagy Belláé-mintha csak azt várná, hogy folytassam amit szeretnék vele közleni, de ennyi. Én csak ennyit szerettem volna, hogy Viktória a nevem és, hogy nem szeretem, ha így hívn... Jaaaa! mikor rájöttem miről van szó és kiült az arcomra az az arckifejezésem hogy ,, ja már értem mire vársz", egyszerre nevettük el magunkat.
-Ja, bocsi. Amúgy mindenki csak Torinak hív.
-Értem. Tök jó, jól hangzik. Engem Dávidnak hívnak, és szintén csak a szüleim hívnak így és szintén csak akkor ha mérgesek rám-mondta mosolyogva-huuu, az a mosoly gyönyörű volt, szerintem gyakorolta a tükör előtt vagy nem tudom, hogy hogyan sikeredhetett ilyen tökéletesre...- Amúgy Dave néven váltam híressé...-és ezt akkor még azt hittem csak viccből mondja.
Tizenöt perc múlva elkezdődött az évnyitó addig volt időm mindenkit megismernem egy kicsit.
Az új iskolámnak az évnyitója volt az első dolog, amiben össze tudtam hasonlítani a régi iskolámmal, mivel mindkét iskolának az ünnepsége: dögunalom!
Mikor befejeződött minden osztály elindult a termébe.
Az én osztályom a 1./c felirattal ellátott terembe nyomult. Már nagyon izgultam, hogy jó fej osztályfőnököt kapunk-e. Szerencsére az imáim nem találtak süket fülekre és beváltak. Az osztálytermünkbe egy huszonöt év körüli nő lépett be. Középhosszú fekete haja van és barna színű szeme. Kedvesen elcsendesítette az osztályt. Tartott egy rövid beszédet.
-Na! Most pedig maradt még húsz perc a kicsöngetésig. Választhattok a felsoroltak közül; vagy játszunk vagy csöndben, de akkor viszont tényleg nagyon csöndben elfoglaljátok magatokat valamivel.- mondta Kovács Nóra tanárnő.
Erre a kijelentésre mindenki egyszerre üvöltötte be-a kulturáltabbak kivételével-, hogy a játékot választja.
-Vegyetek elő egy lapot, és írjátok rá a neveteket-kérte az ofőnk-Mindegy milyet, de ha lehet ne úgy nézzen ki, mint amit egy kutya hátsófeléből rángattak ki...
Mindenki előkotorászott valahonnan egy lapot, és ráírta a nevét.
- Az a feladatotok, hogy írjátok fel a lapra, hogy mi az a dolog, amit eltávolítanátok a házatokból vagy beraknátok a házatokba, de nem lehet, mert nem engedik meg a körülmények, vagy a szüleitek. Maximum hármat írhattok. Kérek indoklást is, ha lehet. A játéknak, az a lényege, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, mert azáltal, hogy ismerjük egymást, egy jobb osztályközösséget hozunk létre. A feladatra adok három percet, ha lehet értelmes válaszokat írjatok le!
Mindenki lefirkantotta a válaszát és beadta a lapját. A tanárnő elkezdte felolvasni a válaszokat. Ja, és ahogy mindenki előre gondolta, többé-kevésbé születtek értelmes válaszok.
-Khöm- köszörülte meg a torkát Kovács tanárnő- Benedek Tímea válasza: Én egy kis boldogságot vinnék a  világba. Indoklás: Azért a világba, mert önzőség lenne hacsak a saját házamba szeretnék boldogságot rakni. Ez szép Timi. A feladatot kicsit félre értelmezted, de azért köszönjük. Ezek alapján azt tudtuk meg rólad, hogy egy nagylelkű és jószívű lány vagy.
Timi tényleg az. Bár csak pár percet beszéltem vele mégis éreztem, hogy nagyon pozitív kisugárzása van és szereti megnevettetni az embereket. Én máris kedvelem :). Timi mögöttem ül. Ránéztem és rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott. Timinek amúgy már a kinézetéről is leró, hogy vidám lány, és a szép zöld szeméből is csak úgy sugárzik a boldogság. Vörös hajába egy művirágot tűzött, ha jól láttam mind a hat füllyukába békejeles fülbevalót tett. Az öltözete, pedig elég lenge volt és színes. Szerintem ő az osztály hippije.
Utána következett Molnár Daisy és Molnár Bella, akik unokatestvérek. Most, hogy jobban megnézem őket nem is értem, hogy miért nem jöttem rá, hogy rokonok. Nagyon hasonlítanak. Ők mindketten azt írták a lapra, hogy tökéletes a házuk. Nem tudom, hogy ezt egoizmusból írták vagy, csak azért mert elégedettek az életükkel, de a tanév alatt biztos jobban meg tudom majd ismerni őket.
Aztán jött a bambulós fiú-akinek megint elfelejtettem a nevét-arrrgh. Ő azt írta, hogy a szüleit rakná ki, mert hát nem az a kedvenc tevékenysége, hogy egy házban éljen velük. És még azt írta, hogy helyettük rakna a házába egy szakácsot meg egy takarítónőt. Öööö. Oké. Ekkor a bambulós fiú- remélem azért egyszer megjegyzem a nevét- írva (?) kifutott a teremből. A tanárnő pedig utánament. Na, hát ettől mindenkinek elment a kedve a ,,játéktól". Mondjuk nem mintha, nekem annyira tettszett volna. 
A régi sulimban is voltak ilyen "ismerkedős" és "osztályközösség építő" játékok. Félév után már annyira meguntuk, hogy győzködnünk kellett a tanárt arról, hogy mindenki szeret mindenkit és, hogy már ennél jobb osztályközösséget, ha akarnánk sem tudnánk felépíteni.
Miután kicsengettek, jött még három osztályfőnöki óra, amin mindenki csendben elfoglalta magát.
Amikor kicsöngettek csak annyit vettem észre, hogy két perc után a mellettem ülő embert vagy tizenöt idősebb diák rohamozza meg. Gyorsan lepacsizott és elhúzott velük. Aha. Szóval nem viccelt amikor azt mondta, hogy Dave néven vált ,,híressé". 
Amúgy az évnyitón is folyton SMS-ekkel rohamozták meg, de akkor még abban a hitben éltem, hogy az anyukája meg az apukája küldd neki ilyen sok SMS-t. Persze... Biztosan az anyukája küldte.
Elindultam haza felé, aztán észrevettem, hogy az a lány akivel még egy szót sem váltottam-és az évnyitó előtt és után is folyton csak zenét hallgatott-, ugyanarra indult, mint amerre én. Ha jól emlékszem Krisztinek hívják. Elkezdtem kiabálni, hogy Kriszti várj meg, de ugyanúgy ment tovább. Gondoltam megint bent van a fülhallgatója a fülében. Gyorsan utolértem, és észrevettem, hogy nincs is a fülhallgató a fülében.
- Kriszti amikor kiáltottam neked miért nem voltál hajlandó megfordulni?- kérdeztem idegesen, mivel szerintem ez nem túl tisztességes, hogy lefutok miatta ötven métert egy huzamban ő meg még csak arra se méltat, hogy megforduljon amikor a nevét kiabálom! (Na jó nem mintha az az ötven méter olyan soknak számítana, de akkor is)
- Ja, bocsi nem tudtam, hogy nekem kiabáltad-mondta nevetve.-Amúgy szia! A nevem Soós Kincső- hangsúlyozta ki (az igazi nevét). Nekem meg csak úgy égett az arcom, de gondolom ezt ő is észre vette mivel megkérdezte, hogy rosszul vagyok-e. Erre én törtem ki nevetésben.
-Nem, csak így nézek ki, amikor totál leégetem magam egy ismeretlen előtt... Amúgy a nevem Viktória, de hívj csak Torinak.
Hazafelé menet tök jól elbeszélgettünk, és kiderült, hogy csak két házzal lakik arrébb. Hétvégére kaptam is tőle egy meghívást magához. Huuu azt hiszem már szereztem is egy új barátot :)).
Este még gyorsan ránéztem a facebookomra. Kaptam három felkérést -Timitől, Bellától és Daisytól. Én pedig bejelöltem, Dominikot és Kincsőt. Ahhoz persze nem volt elég bátorságom, hogy Davet is bejelöljem, de ahhoz viszont igen, hogy megnézzem a profilját. Megnéztem az üzenőfalát és folyamatosan jöttek rá az új kiírások- mint pl.: jó vagy tesóóóó, akkor holnap, xDDD síroook rajtad xd, sok sikert hozzá :pp úgy se fog menni, stb...
Amikor eléggé átnéztem az üzifalát megnéztem a képeit, mármint csak azt az egy darab képet amit föl rakott; profilnak-szerencsére nyilvánosan volt ki rakva. És mit láttam? Ott volt Ő. A szeme gyönyörűen csillogott és átölelt egy lányt. El sem hiszem!!! Amúgy a lánynak kék szeme volt és szőke, hullámos haja. Ez milyen már? Na, persze ilyen is csak velem történhet meg. Azt hiszem rám fér egy kiadós alvás, a híres Dave után.

2013. július 4.

1.rész

Augusztus 31, vasárnap
Huhh, hát bevallom nagyon izgulok az új sulim miatt. Remélem lesznek barátaim, mármint IGAZ barátaim, amilyeneket a régi iskolámban nem nagyon találtam. Hahh, a régi sulimban amint megtudták, hogy elköltözöm és egy elit suliba fogok menni egyből ejtettek. Őszintén az ilyenek milyen barátok?! Na mindegy... A költözésemről annyit, hogy az új ház ahova befészkeltünk-még a nyár elején-csúcs szuper. Emeletes ház! A másik házamnak nem, hogy emelete nem volt, de még normál méretű háznak se ment el... Ezt a naplót-amibe most éppen a gondolataimat írogatom-Anyutól kaptam mondjuk én egy új gördeszkára számítottam-amikor közölte, hogy kapok egy meglepi ajándékot-vagy egy új hegedűre, mivel a régi hegedűmnek elszakadt az egyik húrja ráadásul már elég meggyötört szegény :((. De, azt mondják, hogy annak örüljünk ami van, és ne azon szomorkodjunk, hogy mi nincs...-mármint nekem és a testvéreimnek szokták mondogatni e bölcs szavakat a bölcs szüleink... Két testvérem van, pontosabban két húgom van, ennél is pontosabban két húg ikertesóm van :P-akik mindjárt betöltik a nyolcadik életévüket. Elég nehéz velük bánni. Mivel Anyu és Apu is minden hétköznap általában későig dolgozik-Anyu művészlélek, festő. Gyönyörű tájképeket szokott alkotni, amiket minden hónapban kiállítanak valami szépművészeti múzeumban, Apu pedig autókkal kereskedik-,rám szokták hagyni az "angyali" testvéreimet. Hadd ne keljen mondanom, hogy majdnem mindennap miket megszenvedek velük-eddig a legjobb élményem velük az volt, amikor egyik nap hazaértem a suliból és úgy fogadtak, hogy leöntöttek egy vödörrel amiben WC lé volt-fúúúj-,de amikor kedvesebb napjaik vannak akkor csak a ruháimat szokták szétdobálni-az ÉN szobámban-vagy a tükrömre szokták rúzzsal firkálgatni-az ÉN magánterületemen-stb., stb.-kreatívak azt meg kell hagyni, biztosan Anyutól örökölték e adottságukat. Ja, amúgy a mostani szobám szerencsére nem mellettük van, sőt egy emelet is elválaszt engem tőlük :)! A szobám az első emeleten helyezkedik el- szemben az én szobámmal van a fürdőszoba a szobám mellett pedig Apa dolgozószobája található amellett pedig Anyu szokta tárolni a művész kellékeit. A földszinten van egy konyha ami egybe nyílik az étkezővel és a nappalival. A nappali mellett helyezkedik el a testvéreim szobája amellett meg a szüleim szobája. Van egy nagyobbacska udvarunk is ahol a két kutyám tartózkodik-a húgaim által nagyon ötletes névvel megáldva-, a Mr.Blöki és a Mrs.Blöki "nevekre" hallgatva... Mr.Blökit és Mrs.Blökit két éve, karácsonykor kaptam-amúgy az egyik német juhász a másik meg golden retriever kutya. Na jó, most néztem rá az órámra és a nagy beszámolóm közepette-amit az új házról meg a családomról készítettem-meg is feledkeztem, hogy holnap lesz az első iskola napom és nem pont tizenegy órakor kéne lefeküdnöm, bár most már úgyis mindegy- OMG, remélem, hogy holnap nem lesz fel dagadva a szemem.